2011. december 21., szerda

Boldog Karácsonyt! - Adventvarázsa 22-23-24.

Kedves Látogatónk!


A következő dallal kívánunk mindenkinek
 BÉKÉS, BOLDOG KARÁCSONYI ÜNNEPEKET!


Szeretettel ajánljuk Csondor Kata írónő Adventvarázsa történeteit advent további napjaira is.


22. Szerencse

Bence feszülten várakozott Adventvarázsára, illetve az ő válaszára.
- Tudod! Évszázadokkal ezelőtt kaptam a család fiúágát. Akkor úgy tanultuk mindannyian, mi Adventvarázsok, hogy a nagyapák örökítenek bennünket unokáik számára s majdan ők az övéiknek hagyományoznak. Azóta senkivel sem találkoztam. Sajnálom, ha számodra nem kielégítő a válasz!
Bence elgondolkodott.
- Szerencsés vagyok, amiért az én Nagyapám megőrzött nekem Téged!
- Igen! Valóban! Mindketten szerencsések vagyunk, mert szeretettel ápolták, gondozták őseid a rájuk bízott feladatot.
- Feladat? – Bence bajban volt. Olyan nagyszerű estéket töltenek együtt. Hol ebben a feladat?
- Méghozzá nagy, figyelmet, energiát, szeretetet, időt igénylő feladat.
- Móka, kacagás, vidám társas esték – vélekedett Bence.
- Most igen, mert Te az élvezője lehetsz, mindannak, amit nagyapád előkészített. Nagyon figyelt, hogy örömet szerezzen, meghallgatott téged, hogy tudja, mire van szükséged, sok – sok fáradtsággal, vesződséggel és még több szeretettel gondoskodott mindarról, ami nekünk örömet lopott az adventi várakozás idejére.
Bencét egyre hatalmasabb kérdés környékezte – Egyszóval, csak ott lakik társad, ahol betartották a rájuk bízott feladatokat?
- Bizony! Örülök, hogy egyetértünk ebben is! Fontos figyelni a kötelességünkre, mert csupán az öröm átélése nem lesz elég, életünk egészére. Majd nekünk is viszonozni kell!
- Talán nem mindig annak, akitől kaptuk, de viszonozni kell!
- Helyes! Tudtam, hogy megérted, ezt a törvényt! A világban egyensúlynak kell, lennie! Adok és kapok. Kapok és adok! Másképp nem megy! Az egyik oldalon, sohasem állhatsz. Ugyan a mérleg billeg, de a cél, hogy végül egyensúlyban maradjon!



23. Karácsonyi kívánságlevél

- Mit írsz? – Adventvarázsa a szekrényke tetején egy bélelt gyufásdobozban pihent.
Bence fenyőfával díszített, gondosan előkészített papírra rótta sorait.
- Kedves Jézuska! Szeretnék, megtanulni, korcsolyázni! Kérlek, gondolj rám ajándékosztáskor!
- Á…..! – Sokatmondó válasz érkezett Adventvarázsától.
- Igen! Karácsonyi kívánságlevelet írok! – válaszolt Bence.
- Helyes!
- Anyu és apu is azt mondják megértem a korizásra.
- Mondom, hogy helyes! Nekem nem kell bizonyítanod!
- Miért kinek kell?
- Mindenki másnak. Például, elsődlegesen saját magadnak!
- Magamnak?
- Igen! Mindenki más csak azután jöhet! Ha ismered saját magad, tudod, hogy mire vagy képes. Vagy mondjam inkább, hogy mire nem? Szóval ki tudod tűzni a célt és meg is tudod valósítani.
- Húúú! Az nem is olyan egyszerű. – Bence az elmúlt napokra gondolt, amikor csak kigondolta, amit akar és szinte már meg is kapta. - Csakhogy nem mindig történnek így a dolgok.
- Dehogynem! Tudnod kell mi a cél! E - nélkül nem működik! Ha ez megvan, erre kell összpontosítani, gondolatban, cselekedetben. Örülni, a gondolat által megjelenő eseménysornak! Boldogbiztonsággal várni a beteljesültét! Ez a módja!
- Tudom! S mióta velem vagy működik is.
- De!
- Régebben nem volt így
- Akkor azt az időszakot és a történteket felejtsd el! Ne is gondolj rá! Csak a jóra, szépre érdemes időt és szót pazarolni!


24. Csodákkal teli napok

A következő újra csak egy vers volt.                                                                                                 
                                                   Megkaptál már mindent!
                                                   Néhány nap van hátra.
                                                   Tekints tiszta szívvel,
                                                   a fénnyel teli világra!
- Nagyon közel vagyunk! Elmondhatom, felkészültünk a nagy eseményre. Magára, a csodára is készen állunk.
Bence szeme kitágult, úgy kérdezte – Csodára?
- Igen! A csodák, kicsik és nagyok, itt vannak az életünkben.
- Mégis mire gondolsz?
- Mindenre, ami szép, váratlan, kedves, szeretetteli. Gondolkozz! Ez mind csoda!
- A behavazott táj?
- Igen, de a ragyogó napsütést se feledd, vagy a vihar előtti színpompás felleget!
- A zúzmarás fák.
- A rügyektől duzzadó, vagy zöld, esetleg színpompás őszi levelektől díszlő, egyre megy.
- Anyu, Apu, Nagyanya, Nagyapa, Te!
- Egy mosoly, kedves szó, ölelés.
- Ha jól viselem magam és Anya örül.
- Bizony! Minden pillanatot átjár a csoda fuvallata. Figyelem és nézőpont kérdése, hogy mit látunk meg belőle. Gondolj csak az első találkozásunkra!
- Elgondoltam valamit és ahhoz ragaszkodva, nem volt igazi az öröm.
- Aztán mégis mennyi jó történt már kettőnkkel.
- Mert fontos lettél nekem!
- Bárki és bármi, azzá válhat, ha időt szánsz rá! A karácsony, vagy egy szülinap, de lehet egy sima hétfő vagy péntek. A hangsúly a fontoson van, nem a személyen, eseményen. Mi fontosnak tartjuk, hogy felkészüljünk karácsonyra, ebbe fektettünk szeretetenergiát, boldogságtudatot.

Kívánunk szép ünnepet, a rajzpályázathoz sok sikert!



2011. december 19., hétfő

Cimbora-karácsony és Adventvarázsa 19-20-21.

Kedves Látogatónk!


Pénteken délután izgatottan vártuk a cimborákat, hogy az év utolsó találkozásán megidézzük karácsony ünnepét. Lassacskán megérkeztek  a gyerekek, megjött Edit néni is, aki gitár és furulya-kísérettel csodaszép karácsonyi hangulatot varázsolt gyermekkönyvtárunkba. Sokat énekelt és kevéssé ismert dalokat hallhattunk, énekeltünk együtt. A közös éneklés után kézműveskedés kezdődött, Marcsi néni segítségével készültek a szebbnél szebb ajtódíszek. Ebbe a programba bekapcsolódtak könyvtárunk munkatársai, és éppen akkor gyermekkönyvtárunkat látogató olvasók, szülők is. A Cimbora-karácsony ajándékozással zárult, édesség és karácsonyi könyvajánló jutott minden résztvevőnek.
A Cimbora-karácsonyról készült fotók honlapunk Galériájában tekinthetők meg.
Edit néni Zsófival énekel

Készül az ajtódísz Marcsi nénivel

Nézzük, hogyan folytatódik Adventvarázsa meséje, az alábbiakban Csondor Kata írónő újabb három története következik Advent 19. 20. és 21. napjára. Már csak néhány nap van karácsonyig...


19. Édes – mézes, mázas - kedves

- Mézespuszi?
- Az meg micsoda?
- Jól mondod! Csoda! Édes, mézes, mázas, illatos – Sorolta Bence, de úgy ám, mintha könyvből olvasta volna. Adventvarázsának nyújtotta az egyik kalács csodát.
- Kóstold meg!
Adventvarázsa elvette aprócska kezével, azaz elvette volna, mert a mézescsóknak fele sem fért a markába.
- Várj! Segítek! – Bence négyfelé törte a mézes puszedlit, most már Adventvarázsa is elbírta a falatnyi mézes szeretetkatonát.
Mindketten hatalmas élvezettel kóstolgatták falatról – falatra a csemegét. Bence megosztotta a diót is, Adventvarázsával.
- Hű ez a puszi, vagy micsoda, nagyon finom! Meg tudnám szokni, hamarjában!
Bence a fiókba nyúlt. Még tele volt a marka süteménnyel – Látod, jut bőven mindkettőnknek, nem kell lemondanunk az élvezetről!
Adventvarázsának fejtörést okozott a mézes puszedli. Ezt Bencével is megosztotta.

20. Egyetlen cupp

- Mit értesz puszi alatt?
Bence meglepődött. Puszi, puszi! Hát persze, nagymama meséje jutott az eszébe. Hogy is nem tudta egyből! Nagymamájától többször is hallotta már a történetet.
- Úgy mesélem, ahogy nekem mesélték! Várd ki a mese végét! – Mondta jobb mutatóujját, Adventvarázsára emelve Bence. – Régen a búcsúkban árulták a mézeskalácsszíveket. Nagymamám ott kapta Nagyapától az ő mézeskalácsszívét. Gyönyörű volt, piros mázas, fehér betűs, tükörrel a közepén. Nagyapa azt mondta Nagyanyának – azt szeretem, akit a tükörben látsz! Nagyanya saját magát látta a tükörben, annyira megörült az őszinte beszédnek, hogy megpuszilta Nagyapámat. Így ni! – Adott egy puszit, a picurka arcra Bence – Adventvarázsa elpirult a váratlan kedvességtől.
- Mi volt ez?
- Puszi. Ez a puszi. Te kérdezted!
- Puszi, ez csupán egy cupp volt az arcomon.
- Így is mondhatjuk! Vagy a nevén: puszinak.
- Ezt nem tudom megenni. Bár ….., valljuk be, ez is finom volt, csak máshogy!
- Finom! Igen! Tudom, én is nagyon finom puszikat kapok anyutól, aputól, nagyiéktól, de a mesémet ne feledjem! A mézeskalácsszíveket hamarosan felváltották az apró sütemények, amik ugyanolyan finomak, édesek, illatozók, csak egyszerűbb őket megenni és hazavinni. A neve pedig, mézes puszedli lett, röviden mézes puszi.

21. Csinosítsunk!

Bence sajátkészítésű díszeken dolgozott. Szobájában papírcsillagok, havat idéző hófehér labdacsok lógtak a mennyezetről. Aztán valami eszébe jutott. - Mondd csak, miért is díszítjük ki a szobánkat?
Adventvarázsa számtalanszor válaszolt már erre a kérdésre. Most is azonnal mondta – Tudod, mindig fontos a környezetünk, de ha ünnep közeleg, mint a karácsony, akkor nem elég kitakarítani, elpakolni. Ki is kell csinosítani, hogy mindenki lássa, mi már nagyon készülünk, várjuk a karácsonyt.
- Ezért van koszorú a bejárati ajtónkon?
- Igen! Szüleid jelzik a látogatóitoknak, hogy ünnepre készül ugyan a család, de szívesen, örömmel látja a vendéget is!
- Láttam ám! Hazafele jövet, a kertek, ablakok, házak fényeit. Mindenütt nagyon várják a karácsonyt
- Így igaz!
- Mindenkinél karácsony lesz – Bencét egy gondolat nyomasztotta – Mondd csak! Téged ismernek? – Tudnia kellett! Mindeddig senkinek sem beszélt róla. Igaz másoktól sem hallott hasonló történetet.



Kívánunk szép adventi napokat, a rajzpályázathoz sok sikert!

2011. december 16., péntek

Advent varázsa 16-17-18.

Kedves Látogatónk!


Péntekre, szombatra és vasárnapra is ajánlunk egy - egy történetet Csondor Kata írónő meséjéből.




Adventvarázsa 16.

Aztán a következő versikét.
                                                  Reménykedve várni,
                                                  bízni, hinni, örülni,
                                                  szívünket kitárni.
                                                  szeretetben járni.
- Hűha! Ennyi mindent kell egyszerre csinálni!
- Dehogy! Elegendő, ha türelmes vagy, erről beszéltünk. Nyugodtan megfigyelsz, nyitott vagy a környezeted jelzéseire, csak ezt követően cselekszel! Cselekedeteinknek következményei vannak, ezek beszédesek, árulkodnak. Többet elmondanak, mint gondolnánk. Nagyon fontos, hogy a jó gondolatokat, helyes cselekedetek kövessék. Környezetünk, barátaink, ezáltal még jobban megismernek. Véleményük maradandó, befolyásolja életünket. Általa még jobbak leszünk. Biztosra veheted, hogy az öröm és a szeretet, része lesz mindennapjaidnak!

 Adventvarázsa 17.

- Adventvarázs! – Bence, egy zöld figurával kezében szólongatta karácsonyi barátját.
- Sssss! Olyan szépet álmodtam – dörgölte mindkét szemét Adventvarázsa.
- Miről? Meséld el!
- Hát legyen! – Adventvarázsa álomittas hangján belekezdett a történetbe. - Vízimalom udvarán öreg tölgyfa áll. Több mint száz év eltelt azóta, hogy Malom Apó elültette. Az évek folyamán emberek jöttek – mentek, ő állt és várt. Csak odabent történt egy s más, ha jól füleltek meghalljátok a serényekről szóló mesémet. Kicsi ajtó, ablak, asztal, ágy. Asztalkán makkpohár, nyárfalevél – tányér helyett. Szürkületben éled odabent az élet. Aprócska lény kel fel az ágyból, de nézzetek oda zöld a keze, lába, feje. Nagyokat ásít, majd kiesik az aprócska nyíláson, olyan nagyra tátja száját. Kicsi széken szépen sorban, nadrág, ing. Elsőként az ing, azt követi a nadrág. Majdnem kész, de fázik a lába. Végignézi öltözékét. Hiányzik a cipő! Hol is lehet, hova tettem? Talán a szék alatt lesz, ott a helye. De most nem találja. Talán az ágy alatt? A gondolatot tett követi, a rendetlenjét megleli. Hamarjában fel is veszi. Így már a lába sem fázik. Hosszú lesz az éjszaka, enni kéne valamit. Néhány szem gyümölcs egy kis dió, kész is a nagyszerű harapnivaló. Hajnali harmatcseppel leöblíti.
Bence nyitott tenyerén, nyújtotta a fiók ma esti tartalmát – Nézd! Ő lenne Serény?
Adventvarázsa szemrevételezi, rábólint – Igen, ez a gyógyító nemzetség manója, a serények ezeréves utódja.


Adventvarázsa 18.

A fiókok egyre ürültek, egy hétre való, éppen hét fiók volt még, melyben ajándék lapult Bence számára.
- Mi csuda? – Bence álmélkodva forgatta az üveggömböt. Ahányszor a feje tetejére fordította, majd vissza, odabent hullt a hó, de veszettül. Vonatocska érkezett, megállóban nem is egy, éppen kettő hóember. Gyanútlanul beszálltak, a jó meleg vonatba.
Adventvarázs rákezdte – Az egy, hó gömb. Kíváncsi vagy a versemre? – Bence ragyogó tekintettel bólintott.
- Csak úgy harsog, érkezik a gyorsvonat.
  Masiniszta irányítja, figyeli a forgalmat.   
  Jaj de baj van, megállóban ázva-fázva két hóember vár reája.
  Mit tegyen hát?
  Masináját felfűtötte, kabinjában jó meleg van.
  Megvakarja őszes fejét, mi legyen a megoldás?
  Hopp, fejéből a gondolat, mint bűvészkalapból a nyúl, kipattan!
  Hóemberek beszállás, jégtömbön lesz az utazás.
  Így történt, ahogy mondom.
  Masinisztánk döntésén múlt, hogy- víztócsa és némi kellék helyett-
  A végállomásra két didergő hóember érkezett.
Bencének nagyon tetszett. Tapsolt, újra a feje tetejére állította a gömböt, odabent hóvihar, idekünn a meleg szoba és a vers.

Kérünk, írd meg nekünk a 19. nap történetét! Szerinted hogy folytatódna a mese?


Kívánunk szép adventi napokat, a rajzpályázathoz sok sikert!

2011. december 15., csütörtök

Advent varázsa - a 15. napon

Kedves Látogatónk!


Fogadd szeretettel Csondor Kata írónő Advenvarázsa c. meséjének 15. történetét!


15.

Egy zenélődobozt, plüssmackót, fenyőfadíszeket, némi édességet rejtettek a következő fiókok.
Bence felnyitotta a faragott dobozkát. Felcsendült a zene, egy fiúcska ment körbe – körbe, míg egy ház ablakában egy kislányt meg nem látott. Azonban, a forgás nem maradt abba, a kisfiú újra és újra elhaladt a kislány ablaka előtt. Nem tudtak megállni, beszélgetni, mert a szerkezet továbbhaladt s a kisfiú már ott sem volt.
- Milyen szomorú lehet! – Bence csak nézte – nézte, ahogy távolodik a kisfiú és a kislány.
- Gondolkodj! – Intette, Adventvarázsa Bencét.
- Nem értem.
- Dehogynem! Ne úgy lásd! A lényeg, hogy amin nem tudsz változtatni, azon legalább ne szomorkodj!
- Hogyan?
- A forgás azon részére koncentrálj, amikor közelednek és drukkolj nekik! Ettől te is boldogabb leszel!
- Továbbra sem tudnak találkozni!
- Való igaz! Viszont a kedved jobb lesz. Ha már úgysem tudsz rajta változtatni, így mégis jobb lesz mindenkinek! 



Kívánunk szép adventi napokat, a rajzpályázathoz sok sikert!







2011. december 14., szerda

KönyvKaland és Adventvarázsa 14.

Kedves Látogatónk!

Szeretnénk felhívni a figyelmedet a Könyvkaland elnevezésű nemzetközi olvasásnépszerűsítő programra, mely ez év decemberében indult, és az új évben sok érdekességet kínál. Többek között  - szerencsés esetben - egy szép új könyvvel gazdagodhatsz... A részletekről honlapunkon olvashatsz!
Szeretettel ajánljuk olvasásra és rajzolásra Csondor Kata írónő Adventvarázsa 14. történetét!



Adventvarázsa 14.

Bence, Adventvarázsával felfedezte még a családfát. Egy ősrégi papírdarabon hatalmas fa állt. Törzse masszív, koronája csupa ág és gally. Az ágakon, gallyakon egy – egy levél volt a régmúltban élt rokon. Néhány szó, megemlékezett róla, kié a levél. Bence elámult apukája levelét látva.
- Nekem is lesz levelem?
- Nézd csak! – Bökött ujjával egy üres levélre Adventvarázsa. – Az ott! A te leveled!
- A nevem mellett áll egy szám.
- Nagyon helyes! Így kell lennie! Ha valaki érkezik a családba, akkor rajzolnak egy levelet és beírják a születése évszámát.
- Mit jelent a két számsoros levél?
- Azok a levelek, olyan nagynénire, nagybácsira, dédire emlékeznek, akik a második szám évében elköszöntek a családtól.
- Elutaztak?
- Így is felfoghatjuk! Ők beteljesítették a földön kimért feladataikat. Meghaltak. Nekünk el kellett engedni őket, mert menniük kellett.
- Ez nagyon szomorú.
- Az bizony! Soha ne feledd, a születésünk pillanatától kezdődik a visszaszámlálás és a halálunkig tart.
- Visszaszámlálás?
- A visszaszámlálás. Maga az élet. Ezt boldogan, örömet okozva és kapva, szeretetben kell élni. Minden nap, minden pillanatban, ez a legfontosabb!



Kívánunk szép adventi napokat, a rajzpályázathoz sok sikert!







2011. december 13., kedd

Adventvarázsa Luca napján

Kedves Látogatónk!


Ma Luca naphoz kapcsoló néphagyományokat ajánljuk figyelmedbe, melyekről honlapunkon is olvashatsz!
http://gyermekkonyvtar.dfmk.hu/meglepetes/kalendarium/luca-napja




E napra Csondor Kata írónő a következő Adventvarázsa-részletet ajándékozta olvasóinknak:


13. Varázsrege

Az egyik fiókban, a sokadikban, újra egy versikét találtak.
                                      Nem nehéz 
                                     semmisem,
                                             könnyű a légben.
                                           Csendes óhajjal,
                                         teljesül minden.

- Valamiféle varázsige lehet? – kutakodott hangosan Bence.
- Igen, méghozzá egy varázsrege!
- Hogyan működik?
- Ha segítségre lesz szükséged, nem kell egyebet tenned, mint elmondanod! Míg a versike szól, a gondolataid elterelődnek a bajodról, megszületik a kívánság. Ekkor már tudod, mit szeretnél! Arra koncentrálsz, így találsz megoldást a baj forrására. Így működik!
- Ilyen egyszerűen?
- Igen! Habár nem lesz mindig egyszerű, még varázsigével sem!



Kívánunk szép adventi napokat, a rajzpályázathoz sok sikert!





2011. december 12., hétfő

Adventvarázsa a 12. napon

Kedves Látogatónk!


Kérjük, látogasss el személyesen is gyermekkönyvtárunkba, ahol Lépcsőház-galériánkban nyomtatott formában is olvashatod Bence és Adventvarázsa történetét!

Íme Csondor Kata írónő 12.  Adventvarázsa-meséje:

12. Múlt

Családi fotók, történetek. Bence és Adventvarázsa nagyon jól szórakoztak. Mostanra Bence ismerte már ük és szépapját, és az ő családtagjaikat is. Adventvarázsa történeteket elevenített fel, melyek az ősöket idézték.
- Volt egyszer, nagyon régen, talán még attól is régebben. Szépapád gyermekként néha elkövetett egy – egy csínyt. Egy nap, amikor iskolából hazafelé, persze gyalog, nem volt ám semmiféle kerekes eszközük. Vagy ha mégis, egy saroglya, egy kerékkel, semmi egyéb. Szavamat ne feledjem, szóval elkószált egy cseppet. Nagyon szerette a környéket, főleg a vízpartot. Néha egy pillangót figyelt, ahogy virágról – virágra száll. Máskor a víz felett repdeső szitakötők vonzották. Mit lehet tenni, ha olyan szép, színesek! Most mégsem érdekelte egyik sem. Egyenesen a vízen ringatózó, nád takarta fészekhez ment. Lehasalt, a nádat óvatosan szétnyitotta. Libamama megemelte fejét, látva az ismerős fiúcskát, nem zavartatta magát. Fejét visszadugta tollpelyhei közé, türelmesen várakozott.
Szépapád hasonlóan cselekedett, de a kis jövevények csak nem akartak megérkezni. Libamama, idő teltével, megjáratta elgémberedett lábait. Hátranézett, mint aki úgy gondolja,
- Vigyázz egy kicsit a tojásokra! – míg odaleszek. Szépapád le sem vette szemét a nyolc foltos tojásról. Igen ám! A kicsi libák éppen úgy döntöttek, megnézik maguknak a világot, szűkös volt odabent. Kopogtattak, dörömböltek. A tojások sorra nyíltak. Mindegyikből egy csapzott kisliba kászálódott ki. Szépapád ámult – bámult. Semmi! Hamarosan a kicsik megszáradtak a napon és sipítva kiáltottak szépapádnak – Mama! Mama! Mama! Egyetlen tojás árván, mozdulatlan feküdt a totyogó apróságok közt. Szépapád óvatosan kézbe vette, sosem látott, nem hogy fogott volna kislibával töltött tojást. Először csendesen, aztán bátrabban megkopogtatta. Hallj csodát! A jelek ugyan halkan, de odabentről megismétlődtek. Szépapád körmével léket ütött a tojáson és bekukucskált. Egy kicsi liba segélykiáltással fuldoklott odabenn. Néha annyi ereje maradt, hogy csőrével a tojáshéjat megkoccintotta. Időközben libamama a hét kislibával úszóleckét vett. Szépapád lebontotta a héj jórészét, a kisliba megemelte fejét, de nagyon legyengült. Szépapád kivette a tojásból és a tenyerében szárítgattatta, a napsütéssel.
- A kisliba végül életben maradt? – kíváncsiskodott Bence.
- Igen! Köszönte is libamama, szépapádnak a mentőakciót.


Kívánunk szép adventi napokat, a rajzpályázathoz sok sikert!



2011. december 8., csütörtök

Advent varázsa (8-9-10-11) - a szeretet és az együttlét jegyében

Kedves Látogatónk!


Remélem örülsz, hogy egyszerre négy Adventvarázsa - történetettel ismerkedhetsz meg most, s nem kell éjszakákat várni a folytatásra:-)
Így könnyebben kiválaszthatod, hogy melyik történethez készítesz illusztrációt!


Olvassuk tehát Bence és Adventvarázsa további négy meséjét...

8. Segíts!

Ezen az estén játéktáblát, dobókockát találtak a fiókban. Bence egy aprócska szürke figurát csippentett ujjai közé.
- Egy kisegér.
- Ez egy műmacska – toldotta meg Adventvarázsa, tenyerébe tekintve a cicabábra. – Mihez kezdjünk velük?
- Van egy útvesztőnk, két figuránk és egy dobókockánk – sorolta a nap ajándékait Bence.
- A mai nap lényege a segítőszándék – törte kobakját Adventvarázs.
- Kísérjük ki a kisegeret az útvesztőből, hogy a cica, ki feni rá a fogát, el ne kaphassa.
Adventvarázsnak is nagyon megtetszett a szerepjáték.
Adventvarázs és Bence jól szórakoztak, míg cica illetve egérszerepbe bújva, kergetőztek a labirintus folyosóin. Jó móka volt, bármelyikük is lett a képzeletbeli cica és bármit is tett, soha, még csak közelébe sem férkőzhetett a kis szürke egérnek, mert őt mindig kijuttatták a labirintusból.

9.  A Kívánságkő

Az ötödik fiók a sorban, apró színes követ rejtett. Érdekessége volt a színváltás, ahogy fény érte, a szivárványszíneit szórta környezetére.
- Csodaszép! – forgatta Bence a lámpa fényénél. A kövecske ragyogva verte vissza a fényt, megsokszorozva azt. A színes fényrajzok a falra festettek csillagokat, hullámokat, pöttyöket, képzeletbeli hegyeket, völgyeket.
- Szép, igen, de van valami, amiért fontosabb számodra.
- Mi lehetne fontosabb, ettől a csodás csillogástól?
- Ami belül van, és egy átlagos pillantás alatt láthatatlan.
- Mit rejtegetsz előlem? – forgatta Bence minden oldalról az egyre vakítóbb szépségű követ.
- Ma a szépségfiókot választottad.
Bence megsimogatta, körbejáratta ujjait a valóban hibátlan kristályon. Füléhez emelte, hosszasan hallgatózott – Kívánságkő – szólalt meg végül. – Azt súgja, azt mondja.
- Igen. Minden ragyogásán túl, csak meg kell érintened!
- Azt mondod! Teljesíti a kérésem?
- Igen! Éppen ezt mondom. Szükség esetén magad is tapasztalni fogod!

10.  A kívánság

A következő fiókban talált papírszeleten, hasonlóan az első estéhez, egy versikét olvasott Bence.
                                                 Tudni kell kérni.
                                                 Semmiből élni.
                                                 Mindig adni,
                                                 semmit sem félni.
Hatalmas csend.
- Érted, ugye? – kérdezte Adventvarázsa.
- Talán, de semmiből élni!
- Mindig tiszta lappal, ítélet, bírálat, legfőképpen félelem nélkül, hogy a szeretteink maguk dönthessenek. Nem szabad senkit sem befolyásolni, hadd járják a saját útjukat. Segíteni, támogatni egy gazdag, félelemmentes életet.
- Ma az egyik lány az osztályunkból elesett, de úgy ám, hogy a szemüvege is eltört. Kinevették.
Segítettem neki felállni és leporolni a ruháját, felszedni a szemüveg darabjait. Köszönte, aztán egész nap egyedül maradt, távol mindenkitől.
- Bízzál benne, hogy holnapra enyhül a nevetés súlya. A kislány is rájön, hogy nem kell félénken elrejtőznie, mert semmi oka rá. Egy kis idő, amire most szüksége van. Mindig meg kell adni, mindenkinek, éppen azt, amire szüksége van. Együttes erővel kívánjátok, hogy lássa be, a többiek csupán a jelenet mókásságán nevettek, nem a kislány balesetén. Ha így tesztek, hamarosan, veletek együtt nevet a történteken.


11. Mese

A következő napokra jutott könyv, mese, vers. Adventvarázsa úgy mesélt, hogy Bence egy hang nélkül figyelt. Mégis egy mese ragadta meg Bence figyelmét, ezt estéről – estére újrahallgatta volna.
- Hosszú fárasztó út állt a szülők mögött. Végre a fejük felett tető volt és viszonylag meleg is, az állatok leheletétől.
Nem is várt tovább a kis Jézus, elérkezettnek látta az időt, hogy megszülessen!
Édesanyja betakarta üres jászolba helyezte. Csendes nyugalomban pihent a kis család.
Odakünn a legelőkön, a pásztorok hírt kaptak, az újszülött kisdedről.
Három bölcs a fényes csillag nyomán elindult a kisdedhez.
Odabenn az istállóban a pihenő család mellett, neszeztek az állatok.
- Bizony nagy szerencse, hogy velük voltam, én hoztam a hátamon az anyukájával együtt – bizonygatta a szamár.
- Mi melegítjük a leheletünkkel – mondták a tehenek.
- Nagy szerencse az üres jászol, így kényelmes fekhelye van a kisdednek – toldotta meg az egyik borjú.
- Mi meleg gyapjút adunk, hogy ne fázzon – mondták a bárányok kórusban.
Az öszvér nagyon helyeselt.
Ekkor halkan, búgva szólaltak meg a vadgalambok – a mi turbékolásunk ringatja álomba.
- Cincogó hangjuk alig hallatszott, de jelenlétükkel mindenki tisztában volt – teljesen mindegy mit mondtok, nélkülünk ide sem találtak volna – mondta a szénában neszező egércsalád.
A pásztorok ajándékot hoztak magukkal: tejet, sajtot, vajat, gyapjút. Elbűvölve ezzel a szülőket.
Az égen a csillag, a puszta istállóhoz vezette a három keleti bölcset. Ők tömjént, mirhát, aranyat helyeztek a kisded fekhelyéhez.
Örvendett a világ, békében pihent a család, az állatok is elcsendesedtek.
Azóta ezt az éjszakát ünnepli az egész világ, békében, fénnyel, boldogan.



Kívánunk szép adventi napokat, a rajzpályázathoz sok sikert!


2011. december 7., szerda

Advent varázsa 7 - a szeretet és az együttlét jegyében

Kedves Látogatónk!


Már hetedik alkalommal olvashatod Csondor Kata írónő Adventvarázsa c. meséjének részleteit. Egy-egy ajándék az adventi napokra a következő céllal:
OLVASSATOK MINDENNAP!


7. Kapni jó, de adni még jobb!

Bence kihúzhatta a harmadik fiókot, ebben: papír, színesek.
- Mihez kezdjek velük?
- Ez az örömfiók. Szerezzünk valakinek örömet!
- Jó szerezzünk! Csak áruld el, hogyan fogjak hozzá?
- Mi sem egyszerűbb! Rajzolni és színezni fogunk.
Közös elhatározással készült egy rajz, az iskolai faliújságra, a madáretetőről és aprócska vendégeiről. Bence kitűzte a beszédes képet, alig telt bele fél óra, máris volt egy osztályfőnöki dicsérete.
Egy hóembert rajzolt kishúgának.
Nagyapának a hófödte téli tájat.
Bence ámult – bámult, a begyűjtött dicséreteken.
- Mindenki nagy örömmel köszönte az ajándékot.
- Meg is jegyezheted a tanultakat! Kapni jó, de adni, a legnagyszerűbb érzés, a világon.
- Észrevettem ám! A szemük csillogásában, szavuk gyengédségében, mozdulataik óvatosságában, ahogy kézbe vették a rajzokat.
Sokszorosát kaptam, mint amennyit a rajzokkal bíbelődtem.

A történetet folytatjuk...

Kívánunk szép adventi napokat, a rajzpályázathoz sok sikert!


Húsvéti könyvajánló