Kedves Látogatónk!
A Deák Ferenc Megyei és Városi Könyvtár Cimbora klubja pénteken tartotta vidám farsangi összejövetelét.
Az alábbi élménybeszámolót "krónikaírónk", Fejesné Szabó Piroska gyermekkönyvtáros készítette,
a farsangi képeket Fotótárunkban lehet megtekinteni.
"Már megint eltelt egy év… Nemrég
bolondoztunk jelmezekbe bújva, farsangi hangulatban, s tessék, már megint itt
volt az esedékes idei farsangi összejövetel.
Körülbelül húszan gyűltünk egybe 2013.
február 15-én, péntek délután fél háromra, hogy kezdetét vegye az idei farsangi
műsorunk. Mi, a Cimbora alapítói, felnőtt tagjai is jelmezekbe bújva vártuk a
gyerkőcöket. Miután ők is felöltötték jelmezüket, s helyet foglaltak,
következett a Cimbora-farsang megnyitója. Rózsika néni köszöntötte kedves
szavakkal az egybegyűlteket, s tájékoztatott bennünket, hogy milyen sorrendben
következnek az események.
Először mi, könyvtárosok „vonultunk
fel” jelmezbe öltözve. Egy-egy kísérővers segített a cimbiknek, hogy kiket is
személyesítünk meg. Rózsika néni hősi lovag volt piros kackiás kalapban a
fején; Renáta néni pillangó szárnyakkal „verdesett”; Éva néni kalpagos úrhölgy
volt; én magam pedig (Piroska néni) bohócot alakítottam.
Ezután a gyerekek farsangi jelmezes
bemutatója vette kezdetét. Sorszámot húztak, s azok alapján tudták utána
pontozni egymás produkcióját. Bálintkánk eredeti busó álarcba öltözött; Szilasi
Lilink tetőtől talpig piros színekben Piroskát személyesítette meg (jót
derültünk rajta, hogy a mesélésében a farkas nem is ette meg a nagymamát, a
nagymama ugyanis a szekrénybe bújt!) Egyik tini lányunk rocker csajnak öltözött
be, egy másik kislány hercegnői ruhában pompázott. Dorkánk kuktát alakított
fehér szakácssapkával és köténykében. Sőt, a palacsintasütés nehezét, a palacsinta
feldobás „művészetét” is bemutatta.
Persze a farsangi népszokásokról is szó
esett. A téltemetés, a tavaszvárás kezdetét több népszokásunk is őrzi.
Magyarországon talán a busójárás a leghíresebb, de említhetjük még a tréfás
álmenyegzőket, farsangi jelmezekbe öltözött emberek felvonulását, a kiszebaba
égetését, stb. Bár a magyarországi farsangi mulatságok a velencei vagy a riói
karneválok színvonalától messze elmarad, de kis ország révén ezen nem is
csodálkozhatunk.
Következett a sorszámok alapján történő
pontozás. Két kiemelkedő jelmezes gyerkőcöt díjaztak a többiek a legjobbaknak
járó pontokkal. Piroska jelmezét, azaz Lilcsit szavazták meg elsőnek, őt
követte mindössze egy ponttal lemaradva Dorka, a mi kis kuktánk, de nagy sikere
volt a busónknak, Bálintnak is. Az első két helyezett barkácskönyvek közül
válaszhatott ajándék gyanánt. De nemcsak ők kaptak ajándékot, megemlékeztünk
Bálint cimboránk névnapjáról, illetve a szülinapos Gombos Zsófiáról.
A főműsor ezzel tulajdonképpen véget is
ért, következett a „lazítás”. Szépen megterített asztalhoz invitáltuk a
gyerkőcöket, ahol az Éva néni sütötte farsangi fánkok kínálták magukat lekvárral
és porcukorral. Forró teát szürcsölhettek utána.
Miután megvolt az „eszem-iszom”,
kivonultunk a könyvtár mögötti térre hóembert építeni. Talán ez volt az utolsó
alkalom a hóemberépítésre, ugyanis másnapra már jócskán olvadni kezdett a hó.
Két hóember készült el, egy nagyobb, s egy kisebb. Igazi répaorr, szemek,
gombok, fején virágcseréppel. Még sálat is kapott a szomszéd üzlet eladója
jóvoltából. Hát, nem semmi munka volt elkészíteni a hó állagához képest.
Természetesen szép számban fotók is készültek Matusné Gáll Éva – „pártoló”
könyvtáros cimboránk - jóvoltából.
Hát, így esett ez a híres farsangi
buli, amelyre reméljük mindenki jó szívvel emlékezik vissza…."