Gyakran esünk abba a hibába (mi, gyarló olvasó emberek), hogy 1. túlságosan sokat beszélünk egy adott olvasmányélményünkről és 2. meggyőzünk boldog-boldogtalant arról, hogy nekik is el kell olvasniuk a regényt; eddig nem is lenne olyan nagy a gond. A probléma akkor jelentkezik, mikor azt is eláruljuk, hogy nekünk van példányunk az adott könyvből. Elárultuk azt is, hogy most olvastuk, tehát ugyan miért lenne rá szükségünk, és mivel a regény még nincs könyvtárban, olyan friss megjelenés, a barátunkat pedig úgy sem lehet meggyőzni, hogy könyvekre költsön, na akkor jön a matthelyzet: KÖLCSÖN KELL ADNI.
Íme, 7 olyan dolog,
amit minden könyvszerető ember gondolt már, mielőtt kölcsönadta szeretett olvasmányát.
1. Az, hogy kölcsönadtam, nem jogosít fel arra, hogy fényképet készíts róla, megmutasd másoknak, netán a te kezedben lássák, mikor olvasod. A könyv az enyém, bárki megkérdezi, tőlem van a könyv, tőlem jött az ötlet és NEM, másnak nem adom kölcsön, azt is megbántam, hogy neked odaadtam.
2. Az, hogy kölcsönadtam, nem jogosít fel arra, hogy feltedd a polcodra. Az én könyvespolcom lelkéből pont egy olyan könyv alakú darab hiányzik, mint ami nálad van, biztos, hogy nem rakhatod fel csak úgy a polcodra, már csak azért sem, mert...
3. … az, hogy kölcsönadom, nem jogosít fel arra, hogy véletlen nálad maradjon hosszabb időre, RÁADÁSUL OLVASATLANUL, RÁADÁSUL A POLCODON!
4. Ha úgy gondolod, hogy ebből rendszert csinálunk, el kell, keserítselek. Kölcsönadtam, jófej voltam, de a nap végén csak azon szorongtam, hogy vajon a könyvemre vigyáz-e úgy valaki, mint én tenném.
5. Nekem ne próbáld beadni, hogy nem tudod elolvasni 24 órán belül! Hány perc alatt olvasol egy oldalt? Szorozd be az oldalak számával, és hozzad vissza rögvest. 10% a tűréshatár, nem több.
6. Igen, olyan viszont létezik, hogy kedves gesztus, ha netán x napot kell várnom a könyvre, ahol x>1.
7. Igen, pénz, csoki, könyvkupon, egy keményfedeles könyv, ilyen dolgok teljesen természetesen járnak, ha sokat vártam…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése