Minimum az óvoda utolsó évétől eléri a szülőket, gyerekeket a nyomasztás: rá kell hangolódni az iskolára, iskolaválasztás, iskolaértettség, felkészülés… Aztán jönnek a kínzó kérdések: hogy áll az olvasással és számolással az oviban a gyerek? Így persze minden szülőben kavarognak az ellentmondásos érzelmek, amikor elsős csemetéje kezét először elengedi az iskola kapujában. Szívükben a büszkeség mellett ugyanúgy helyet kap a bizonytalanság és az aggodalom, mint a rájuk váró ismeretlentől való félelem.
Azt már régóta tudjuk, hogy nem igazolható a lexikális tudást előnyben részesítő oktatási rendszer sikere. Azt is, hogy óriásiak az egyéni különbségek a gyerekek között ebben az életkorban, és a siettetés kedvezőtlen hatásaival is tisztában vagyunk. Sokszorosan igazolt az irreális mennyiségű házi feladatok mihasznasága is. Tehát elméletben mindent tudunk arról, hogyan kellene oktani a gyerekeket, mégis ritkán valósul ez meg a gyakorlatban. Jó lenne haladó szellemben segíteni a gyerekek intellektuális, testi-lelki fejlődését. De hogyan?
1. Nem kell „fejleszteni”
A szülői tudatosságod ne abban teljesedjen ki, hogy a gyerekednek fejlesztő füzeteket vásárolsz! Inkább az érdeklődést, elmélyülést, nyugalmat biztosító figyelem, a jó napirend, az elegendő játék, a mesehallgatás segíti elő a fejlődését.
2. A jegy ne minősítse a gyereket
Amikor egy kisgyerek iskolás lesz – nagyon sok családban hirtelen borul minden – elkezdik őt kizárólag a teljesítménye alapján értékelni. Ha piros ponttal jön haza, mindenki nagyon szereti, megerősítést kap, de ha gyengébben teljesít, szeretetmegvonás és harag jár érte.
Önmagában semmit nem jelent egy gyengébb teljesítmény vagy egy beírás, ha csak azt nem, hogy figyelj oda jobban a gyerekedre.
Ennek ellenére sok kisiskolás retteg a szülői haragtól, a szeretetmegvonástól, ne adj’ isten a fizikai fenyítéstől, ha nem az elvártnak megfelelően teljesít és viselkedik.
3. Hadd maradjon felhőtlenül gyerek!
A gyerekeket nagyon sok inger éri az első osztályban, új szabályok, új környezet, elvárások tömege, ő egész nap az iskolában teljesít, alig engedheti el magát. Ez a gyerekeket testileg, szellemileg, idegrendszerileg komolyan megviseli. Ezért aztán otthon hadd engedje el magát, ne neveld percenként azzal az elvárással, hogy ő már iskolás, ezért nem viselkedhet úgy, mint egy ovis! Attól, hogy iskolás, épp annyira gyerek, mint néhány hónapja, akinek lételeme a mozgás és a szabad, önfeledt játék. Ennek zavartalan biztosítása pedig a te feladatod!
4. Tedd el az ostort!
A fenyegetésnek, kényszerítésnek semmi helye ebben az életkorban… és semmikor. „Ha nem írsz még öt sort, meglátod, mi lesz! Innen addig nem állsz fel, amíg nem lesz kerek az o betűd! Semmi nem lesz belőled az életben, ha most nem veszed komolyan a feladatod! Sose tanulsz meg írni, olvasni ezzel a tempóval.” Sok ehhez hasonló mondat hangzik el sajnos, ráadásul, ha visszagondolsz a saját életedre, legtöbbször teljesen értelmetlenül. Ne kövesd el ugyanezt a hibát! Inkább dicsérd, bátorítsd, a saját képességéhez viszonyítva értékeld, ne a szomszéd gyerekéhez hasonlítsd! A szülője légy, ne a parancsnoka!
5. Engedd szabadon!
Légy elérhető a gyereked számára, de hagyj neki elég szabadságot, hadd próbálja ki magát! Segíts neki, ha kéri, ha elbizonytalanodik, de ne telepedj rá az ötleteiddel! Figyeld őt!
Figyelj a panaszaira, ezeket vedd komolyan, beszélgess vele, próbáld megérteni, de ne oktasd ki állandóan, mert elveszíted a bizalmát!
6. Dicsérd!
Ne siettesd, inkább bízz benne! Az „ugyeelőremegmondtamezleszbelőlehanemgyakorolsz” kezdetű, teljesen hatástalan szülő fenyegetések miatt tekintélyedet veszíted a gyermeked előtt. Helyette igyekezz azt kiemelni, amiben jó, amiben eredményes! Idővel megérik arra a feladatra is, amiben esetleg elmaradása van!
7. Nem kell a teljes körű ellenőrzés
Sok szülő úgy érzi, hogy a gyermeke teljesen elveszne, ha otthon nem gyakorolnának rendszeresen, és nem kontrollálná örökké. Így az önállósodást és az egyéni motiváció kialakulását nemhogy segíti, inkább kioltja, mert a gyerek kizárólag neki akar megfelelni, és valószínűleg sosem a reális képességének megfelelő szinten teljesít! Bízz abban, hogy ő jó akar lenni, és lassan megtalálja a saját belső forrásit is!
8. Induljon nyugodtan a nap
A nyugtalan, frusztrált, minden reggel kapkodó szülő a gyerekhez is hasonló módon viszonyul! Érdemes ezt átgondolni, kis többletmunkával, előző esti szervezéssel. Mi az a pozitív kép, élmény amivel elindítom reggelenként a gyerekemet az iskolába? Egy ölelés, egy bátorító szó, egy lehetőség a délutáni ismételt találkozásra, kellemes élményre? Vagy a siettetés, könyörgés, fenyegetés, idegbaj vegyes keveréke bennünk és bennük…
9. Ne veszítsd szem elől a lényeget!
A gyerekeink lelki nyugalma és egészsége mindenekfelett elsődleges és fontosabb kell legyen az aktuális teljesítményüknél. Ezt nekik is pont így kellene érezniük a bizonyítottan káros és túlzottan erős – az oktatásban jelen lévő – teljesítmény miatti szorongás helyett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése