Farsangi versek

 

                                                                       

Gazdag Erzsébet: A bohóc köszöntője 

Jancsi bohóc

a nevem

Cintányér a

tenyerem.

 

Orrom krumpli,

szemem szén,

Szeretném ha

szeretnél!

 

Velem nevetsz,

ha szeretsz,

Ha nem szeretsz

elmehetsz!

 

Szívem, mint a

cégtábla,

ruhámra van

mintázva.

 

Kezdődik

a nevetés,

Tíz forint a

fizetés.

 

Ha nincs pénzed,

ne nevess.

Azt nézd innen

elmehess!

Gazdag Erzsi: Itt a farsang (részlet)

"Itt a farsang, áll a bál,

keringőzik a kanál,

Csárdást jár a habverő,

bokázik a máktörő.

Heje-huja vigalom!

habos fánk a jutalom.

Mákos patkó, babkávé,

értük van a parádé."

Kerék Imre: Farsang

Arcod rejtsed álarc mögé,

öltsél cifra maskarát,

szökjünk, tomboljunk.

Itt a farsang,

pönögjenek citerák!

Sült malacka vicsorít ránk

fehér gyöngysor a foga,

Együnk-igyunk,

dorbézoljunk,

nyekeregjen a duda!

Járjuk-ropjuk, hadd dobogjon

nyírfakéreg bocskorunk!

Három napig tart a vígság

majd a böjtben alhatunk.

 

Pálfalvi Nándor: Farsang

Táncra, táncra kisleányok,

daloljatok fiúk,

itt a farsang, haja-huj,

ne lássunk most szomorút!

Mert a farsang februárban

nagy örömet ünnepel,

múlik a tél, haja-huj,

s a tavasznak jönni kell!

Csoóri Sándor: Farsang napi kutyabál

De érdekes volna,

ha kutyabál volna,

s farsang napján

minden kutya

bálba kutyagolna.

Nagy kutya is,

kis kutya is,

kit csíp még a bolha is.

Komondor kényelmes,

lassú táncot ropta,

Puli Pali csárdást,

ahogy meg van írva;

sötét szőre, bozontja

a szemébe lógna.

Csau csacsacsázna,

a foxi bokázna,

a többi vén kutya meg

leülne a hóba.

Weöres Sándor: A medve töprengése 

Jön a tavasz, megy a tél,

Barna medve üldögél:

- Kibújás vagy bebújás?

Ez a gondom óriás!

 

Ha kibújok, vacogok,

Ha bebújok, hortyogok:

Ha kibújok, jó eszem,

Ha bebújok, éhezem.

 

Barlangból kinézzek-e?

Fák közt szétfürkésszek-e?

Lesz-e málnak, odu-méz?

Ez a kérdés de nehéz!

Pereces

Gyerekek, gyerekek,

szeretik a perecet,

sósat, sósat,

jó ropogósat.

Aki vesz, annak lesz,

aki nem vesz, éhes lesz.

Osváth Erzsébet: Sül a fánk

Serceg a zsír,

sül a fánk.

Fényessárga serpenyőből

ragyog ránk.

 

Illatozik,

nő, dagad,

az orrunkat csiklandozó

jó falat.

 

Már a tálon

a sok fánk,

Fehér cukorfelhő alól

nevet ránk.

 

Ránk nevet

és integet.

Itt a farsang, vidám farsang,

gyerekek.

Fenyves Mária: Cirkuszban

Bohóc vagyok nem tagadom,

csörgő sipkám neked adom!

Cintányérom összeverem,

bukfencezek a fejemen.

Jókedvemet nem tagadom,

viccet mondok, ingyen adom.

Tapsra is kész a kezem,

piros kesztyű kezemen.

Ha produkciómnak vége,

futok a közönség elébe.

Nyulász Péter: Farsang

Van egy vágyam: gomba lenni, nagyra nőni fél nap alatt,

lenne rajtam csipkegallér, és egy jó nagy pöttyös kalap.

Meggondoltam mégse gomba, inkább messze szálló lepke,

fejem búbján két kis csápom, hátamon meg szárnyam lenne.

Pille nem jó, hanem cica!

Elég lesz egy csíkos ruha,

cérna bajusz, hosszú farok,

láthatnák, hogy macska vagyok.

Talán mégis rendőr inkább, tányérsapkás, komoly, délceg,

esetleg egy kalóz vezér, vagy egy fehér lovas herceg.

Van még pár nap eldönteni, mi legyen a tuti jelmez

Az a fő, hogy nemsokára felvonulós jelmezbál lesz:

ágyú dördül, sípszó harsan: fület sértő-bántó fals hang.

Dudafújó, kerepelő, télkergető, zsongó farsang.

Czeglédy Gabriella: Áll a bál

Farsangi fánk,

pufóka,

teremben áll

a móka.

 

Kéményseprő,

Piroska,

a szakács meg

a kukta

 

ropják együtt

a táncot,

mind megeszik

a fánkot.

 

Galambos Bernadett: Farsangi fánk

Szalagos a csuda fánk,

nekünk süti nagyanyánk.

Alig győzi, alig bírja,

minden lurkó elkapkodja.

 

Csuda jó az illata,

kerek szalag takarja.

Lekvárt rakjunk közepébe,

hadd kerüljön a bendőnkbe!

 

Jankovich Ferenc: Az egyszeri-kétszeri fánk

Fánkot sütött nagyanyánk... Volt öröm!

Egy üst zsír feketéllett a tüzön.

De amikor kezdett duzzadni a fánk,

Nagyanyó kiált: „Elfogyott a fánk!”

Se fánk – se fánk...

 

Szaladtam én a szerbe szívesen,

de ott sem volt biz egy sziporka sem...

Holott kezdett már esteledni ránk.

Ott a sok fánk, és nem volt semmi fánk!

Se fánk – se fánk...

Devecsery László: Bohóc-biztató

Gyertek, gyertek, gyerekek!

Én veletek nevetek!

Mosolyogjunk, kacagjunk,

kacagtatók maradjunk!

Néha úgyis rossz a világ:

víg kedvünkből nyíljon virág!

Szedjük gyorsan nagy csokorba!

Nézzük meg, hogy ki mogorva!

Adjuk néki ezt a csokrot,

vidámságból termett bokrot…

Ő se legyen szomorú,

elkerülje őt a bú!

Most mindenki nevessen;

mosolyogva szeressen.

 

Vidor Miklós: Bolond-bál

Bolond-bálban jártam

az este,

a szamárral táncolt

a kecske.

Három majom húzta

a nótát,

vasvillával ettek

szamócát.

Be is csípett egy-két

legényke,

lisztes zsákot húztak

a pékre,

hordón lovagolt egy

bohóc ott,

két füles dinnyével golyózott.

Nyúlfi elől iszkolt

a róka,

fején árvalányhaj-

-paróka,

víg paprikajancsi

dobolt rám!-

ilyen volt a híres

bolond-bál.

Kanizsa József: Farsangi maszkabál

Maszkabálba

készül az utca,

A talpalávalót

Pőce Gyula húzza.

Ringyes rongyos maskarák,

Szalma, meg

kukorica figurák,

Fura táncuk

fürgén ropták.

Szólt a nóta

táncolt a láb,

Nevettük a

sok maskarát.

 

Donkó Sándor: Bohóc

Ez a krumpli nem az orrom,

bár most az orromon hordom,

farsang van, jó tréfa az,

ha a zsűri rám szavaz.

Bohóc vagyok én a bálon,

a táncot is megpróbálom,

ha nagy cipőm fenn akad,

a publikum rám kacag...

A fődíj egy dobostorta,

bohócnak való az volna,

hogyha talán megnyerem,

lisztes számmal elnyelem...

 

Szepesi Attila: A bohóc

Vidám legény a bohóc,

piros haja csupa kóc,

idelép, odalép,

a zubbonya búzakék.

Lengő inge pepita,

lobog rajta pántlika.

Viháncol, nótázik,

karikákkal mókázik.

Csupa fintor, csupa folt,

csupa masli, csupa gomb,

csupa csengő, csupa szín,

csupa csuda karmazsin.

Gyárfás Endre: Varjúfarsang-Kárkarnevál

Szól a Csóka:

-Varjú Vendel!

Holnap bál lesz,

ne feledd el!

Diszkógöncben

vagy frakkban,

légy ott, hiszen

farsang van;

fürge szárnyán

mókát szállít

január.

Ám a Varjú

ennyit mond csak:

-Kár, kár, kár.

Végül persze

elmegy Vendel,

polkázik a

verebekkel,

tangózik a

sirállyal,

mulatatja

vidám dal.

S mikor farsang

farkát húzza

február

így szól Vendel:

-Kár, hogy elmúlt,

kár, kár, kár!

Vidor Miklós: Bolond-bál

Bolond bálban jártam

az este,

a szamárral táncolt

a kecske.

Három majom húzta

a nótát,

vasvillával ettek

szamócát.

Be is csípett egy-két

legényke,

lisztes zsákot húztak

a pékre.

hordón lovagolt egy

bohóc ott,

kék füles dinnyével

golyózott.

Nyúlfi elől iszkolt

a róka,

fején árvalányhaj

paróka,

víg paprikajancsi

dobolt rám!

Ilyen volt a híres

bolond-bál!