🎅Versek Mikulásra🎅

 

Móra Ferenc: Mártonka levele

Aranyos nagyapó, 
Ákom-bákom-mákom, 
Szíveden kopogtat 
Kis unokád, Márton. 

Szíveden kopogtat 
Gyönge kis ujjával, 
Könnyeket pergető 
Nehéz bánatával. 

Mit ér, amit küldtél, 
A szép csengős szánkó? 
Az egész határban 
Régen nincsen már hó. 

Aranyos nagyapó, 
Ákom-bákom-mákom. 
Tudod-e, mire kér 
Kis unokád, Márton? 

Gyere el mihozzánk, 
Légy te a Télapó: 
Fehér szakálladból 
Hátha hull majd a hó. 

Hátha hull belőle 
Erdőre, mezőre, 
Hátha a tavasz még 
Visszaijed tőle. 

Borókás tetejű 
Kerek halom haván, 
Hátha repülhet még 
Csengve-bongva a szán. 

Gyere el, nagyapó, 
Ákom-bákom-mákom, 
Csókolom a kezed: 
kis unokád, Márton. 

Sarkady Sándor: Télapó

Hegyen, völgyön mély a hó -
lassan lépked Télapó.
Ősz szakállán dér rezeg,
Messzi földről érkezett.
Kampós botja imbolyog -
Puttonyába mit hozott?
Mindenféle földi jót:
Dundi diót, mogyorót.
Lassan lépked, mély a hó -
Siess jobban, Télapó!

Gazdag Erzsi: Hóember

Udvarunkon, ablak alatt
Álldogál egy fura alak
Hóból van a keze, lába,
Fehér hóból a ruhája,
Hóból annak mindene,
Szénből csupán a szeme.
Vesszőseprű hóna alatt,
Feje búbján köcsögkalap.

Nemes Nagy Ágnes: Hóesésben

Szakad a hó nagy csomókban,
veréb mászkál lent a hóban.
Veréb! Elment az eszed?
A hóesés betemet.
Nem is ugrálsz, araszolsz,
hóesésben vacakolsz.
Fölfújtad a tolladat,
ázott pamutgombolyag.
Mi kell neked? Fatető!
Fatető!
Deszka madáretető.

Mentovics Éva: Indul a szán

Morcos felhő hinti pelyhét, 
estére már mély a hó.
Zúgó szélnek fittyet hányva 
útnak indul Télapó.

Suttognak a havas ágak, 
szikrát szór a sok patkó.
Ilyen hideg téli éjen 
kályha mellett volna jó.  

Télapónk csak nevet rajta, 
jól bírja a hideget.
Bejárja a fél világot, 
amíg más csak didereg.

Búcsút int a sok manónak…
indul a szán: hoppla-hó!
Csillagfényes, téli égen
szikrát vet a nyolc patkó.

Mentovics Éva : Ismerek egy ősz apókát

Ismerek egy ősz apókát,
A szakála hófehér, 
Piroslik a ruha rajta,
nagy kabátja földig ér.

Hó-országban van a háza
ahol térdig ér a hó,
biztosan már kitaláltad,
ő a kedves Télapó.

Hamarosan eljön hozzád,
hogyha jó gyerek leszel,
s ablakodba tiszta csizmát,
kis cipőcskét kiteszel.

Som dere som dara

Som dere, som dara som vessző
Kikeleti pókokat ébresztő.
Pitteg a pattog a bekereki bokorág,
Heje-huja szélnak tél ad parolát.

Rezgő zizegő zabsarjú,
dombolaki dombon vakvarjú.
Károgat - kéreget,
keresi a kék eget,
A kereki keresztútnál somot szedeget.

Gazdag Erzsi: Honnan jöttél Télapó?

 Honnan jöttél Télapó?
 Hóországból, hol a hó
hegyvastagnyi takaró,
a tenger meg hat akó.

Jegesmedve barátom
varrta meg a kabátom.
Kibélelte bundával,
hogy az úton ne fázzam.

Szarvasomat befogtam,
szíves szóval biztattam:
"úgy szaporázd a lábad,
szél se érjen utánad."

Meseország (világos)
Hóországgal határos.
S Meseországból az út
egyenesen ide fut.

Szerencsémre nyitva volt,
útközben egy mesebolt.
Jöttek elém tündérek,
megkérdezték mit kérek.

Donászy Magda: Télapóka, öreg bácsi

Télapóka öreg bácsi,
hóhegyeken éldegél.
Hóból van a palotája,
kilenc tornya égig ér.

Miklós-napkor minden évben
tele tömi puttonyát,
mézes-mázos ajándékkal
szánkázik az úton át.

Csányi György: Télapó kincsei

"Télapó! Télapó!
Hol van a te házad?
Ki adta? Ki varrta
báránybőr subádat?

Meleg, jó szívednek
honnan van a kincse?
Zimankós hidegben
van, ki melegítse?"

Szánomat szélsebes
három pejkó húzza,
kucsmás fenyők között
kanyarog az útja.

Nagy piros szívemnek
jóság a kilincse,
s édesanyák mosolygása
a legdrágább kincse.

Hidegben nem fázom
egyetlenegyszer sem:
az ő bársony pillantásuk
átmelenget engem.

Forrás: Pinterest