Tanévzáró versek

 

Válás az iskolától

 

Most látom csak milyen szép itt,

színes tablók a falon

Virág tarka cserepekben,

Könyvek polcon, asztalon.

 

Itt tanultam három évig,

Nőttem, s velem nőtt a pad,

A táska, a labda,a könyv,

Elkísértek minden nap.

 

A csengőig ágaskodtam,

Most elérem könnyedén,

S a kicsiknek most én mondom,

Te is megnősz kisöcsém!

 

Holnap már nem csengetek be,

Nem játszom az udvaron.

 

De három év örömével,

Megyek tovább utamon.

 

Mentovics Éva: Vakáció

Hol csellengtél, te kis kópé?

Késtél, oly rég vártalak!

Jólesik már elnyújtózni

itt, a lombos fák alatt.

 

Nem kell tankönyv, irka, táska,

pihen most a csengetés…

rengeteg a tennivalóm,

felsoroljam? Nem kevés!

 

Holnaptól már nem kezdődnek

oly korán a reggelek

- ha kirúg az ágy magából,

komótosan felkelek.

 

Vár a bicaj, tollaslabda,

képregény a könyvtárban,

cseresznye és vén diófa

csalogat, hogy megmásszam.

 

Zöld pázsiton hempergőzöm,

pillangókat kergetek,

kifürkészek a környéken

minden árnyas rejteket,

 

majd a strandon, kipirultan,

sikoltozva, dalolva,

vízi-csúszdák ördögeként

csusszanok a habokba.

 

Jó, hogy itt vagy, Vakáció,

nézd, mindenki ünnepel,

hisz tudjuk, hogy velünk nyaralsz,

szeptemberig itt leszel!.

 

Mentovics Éva: Lesben áll az új kaland

Lám, a cserfes gyerekhad

ünneplőben ballag,

halld a csengőnk víg dalát,

ím eljött a nagy nap!

 

Elsuhant a fényes nyár,

nézd, az ősz már intett!

Visszavár sok jó barát,

osztályfőnök minket.

 

Lesben áll az új kaland,

színes, radír, tábla,

kunkorodó ötösök

bújnak az irkánkba,

 

és ha fürgék, sportosak

leszünk majd az évben,

ott ragyog a nyakunkban

majd az aranyérem.

 

Gyere te is, kispajtás,

állj be közénk vígan!

Hidd el, csodás lesz az év

itt, a mi sulinkban!

 

Mészely József: Várom már a vakációt

 

Várom mára vakációt,

Hogy úsztassak papírhajót,

Eregessek sárkányokat,

Szél útjain csavargókat.

Másszak fára, dombra, hegyre,

Utazhassak a tengerre:

Fogjak rákot s fürge halat,

Hűs árnyékú fűzek alatt.

Víg csapatban focizhassak,

S lepkék után rohangáljak,

A tisztáson vagy a réten

Lebarnulva, jókedvűen.

Késő estig csatangoljak,

Bogarásszak, madarásszak

Nem gondolva évkezdésre,

Csengő szavú szeptemberre.

 

Csukás István: Tanévzáró

 

Félre irka, sutba táska,

vidám szemünk ne is lássa,

vigyük gyorsan a padlásra,

őszig legyen ott lakása.

Elő sárkány, elő labda,

szállj az égnél magasabbra.

Gyere, állj be a csapatba,

estig ne is hagyjuk abba.

Vár a víz és vár partja,

vár a nyári rét, a tarka,

szívünk boldog, bőrünk barna,

ki erre fut, ki meg arra.

Félre irka, félre táska,

vidám szemünk ne is lássa,

vigyük gyorsan a padlásra,

őszig legyen ott lakása.

 

Bars Sári: Bizonyítvány

 

Bizonyítvány, bizonyítvány,

De sok mindent bizonyítsz rám,

Amit el is felejtenék,

Ha nem írtak volna beléd.

Bizonyítvány, bizonyítvány,

Vakációt kezdő nyitány,

Legszebb a befejezésed:

Magasabb osztályba léphet.

Bizonyítvány, bizonyítvány,

Útmutató, biztos irány

Hadd hallgassunk a szavadra, -

Lépjünk mindig magasabbra!

 

Szilágyi Domokos: Vakáció

 

Ó:

hátul kezdődik a szó.

IÓ:

most jön még csak, ami jó!

CIÓ:

örömből nagy porció!

ÁCIÓ:

van ám benne ráció!

KÁCIÓ:

játszik minden náció!

AKÁCIÓ:

az utolsó stáció,

halihó,

itt van a

VAKÁCIÓ!

 

---------------------

Te ébresztőóra, légy nyugodt,

tankönyvek, ti is pihenjetek,

iskolafolyosók szótlanok,

holnaptól várnak vizek, hegyek.

Fürdök majd, fára is mászhatok,

sátorban álmodni jó kaland,

s barátaimmal barangolok,

vagy pecázok, aztán hív a strand.

Most közel három hónapon át

legyen jó idő, ezt akarom,

és úgy kerülöm az iskolát,

hogy majd egy KICSIT várjam  NAGYON.

---------------------------------

Balogh József: Most június van

Június lett és tanév vége,

Szabadság, barátom, itt a nyár,

a gondokkal, leckével félre,

örömünk kapuja tárva vár.

Nem kell felelni, izgalom sincs,

és mindennap alhatok,

enyém a tópart, s mekkora kincs,

hogy ismét, megint szabad vagyok!

A bizonyítvány? Jó…, tűrhető,

majd jövőre… mindent megteszek,

mert a fejem lágya ha benő

 

— Az apuék szerint — bölcs leszek.

----------------------------

Petrik József: Itt a vakáció

Itt a vakáció!

Egy táska eladó!

Kinek tetszik — vigye el,

a szünetben úgysem kell.

Tíz hónapig cipeltem,

ideje már pihennem.

Hajrá, itt az alkalom,

akinek kell, eladom.

Most, a vidám szünetben

csak a tarisznya kell nekem,

könyvek helyett cseresznye

s vajas kenyér lesz benne.

Reggelenként megtömve

viszem ki a mezőre,

mire leszáll az este,

már csak morzsa lesz benne.

S olyan szépek az álmaim,

a táskával, füzettel félre,

 

ugye, most így van jól, társaim?

-------------------------------------

Csukás István: Tanévzáró

Félre irka, sutba táska,

Vidám szemünk ne is lássa,

vigyük gyorsan a padlásra,

őszig legyen ott lakása.

 

Elő sárkány, elő labda,

szállj az égnél, magasabbra.

Gyere, állj be a csapatba,

estig ne is hagyjuk abba.

Vár a víz és vár a partja,

vár a nyári rét, a tarka,

szívünk boldog, bőrünk barna,

ki erre fut, ki meg arra.

Félre irka, félre táska,

vidám szemünk ne is lássa,

vigyük gyorsan a padlásra,

 

őszig legyen ott lakása.

---------------------------------------

Szeptemberben még szorongva

léptünk be új „otthonunkba”.

Anyukánkba kapaszkodva

nézegettünk tanítónkra.

 

De a napok ahogy teltek,

legyőztük a félelmeket.

Nem volt okunk, s időnk félni,

új életet kellett élni.

 

Betűk közt eligazodni,

számországban barangolni.

Sok-sok újat megismerni,

s mind a kobakokba verni.

 

És nem csoda, hanem való,

hogy olvas már sok nebuló.

Régen eltűnt a szorongás,

s nem fél már a kisiskolás.

 

S ha kell egy kis gondoskodás,

simogatás, kapaszkodás,

elérhető a tanító,

minden sebet begyógyító.

 

Vele könnyű az életünk,

neki sokat köszönhetünk.

Nyáron újra erőt gyűjtünk,

s szeptemberben visszajövünk.

----------------------------------------

 

 

Tíz hónap elég a jóból,

készülésből, izgalomból,

felelésből, dolgozatból,

matekból és zongorából.

 

Ránk fér már egy kis pihenés,

későn kelés, semmittevés.

No meg játék, sok-sok móka,

fejesugrás a hűs tóba.

 

A színünk is fakó, sápadt,

kedvünk napfürdőre támadt.

Bőven lesz majd szabadidő

sok mindenre elegendő.

---------------------------------

 

Ám otthon is segédkezünk,

s egy-két könyvet kézbe veszünk.

A megszerzett sok ismeret

feledésbe el nem veszhet.

 

Hasznos, s vidám együtt szépen

belefér a nyárba éppen.

Sok szép emlék összegyűlhet,

amiből erőt meríthet

szeptembertől minden diák,

ha elkezdi az iskolát.

 

-----------------------

hihetetlen! Már indulok!

Jó iskolám – búcsút mondok.

Eltelt pár év, s itt most vége,

új helyszín lép a helyére.

De arra, mit itt tanultam,

építhetek majd biztosan.

 

A tarisznyám most már tele,

bátran indulhatok vele.

Ez aztán az útravaló!

előkapni – megnyugtató!

Alapjaim már megvannak,

s jöhetnek rá majd a falak.

 

S amint kész lesz az épület,

megköszönni visszajövök.

Addig is megígérhetem,

iskolámat nem felejtem.

Menet közben is betérek,

s lesz, hogy tanácsot is kérek.

Mert jól tudom, hogy tirátok

ezután is számíthatok.

 

Köszönöm a sok türelmet,

biztatást és szilárd hitet,

útmutatást, s a sok jó szót,

megszidót és megbocsátót.

Kívánom, hogy el ne fogyjon,

hanem inkább sokasodjon

az erőtök és hitetek;

mellyel tovább segíthetek

jóra vágyó gyermekeket.

 

---------------------------

 

Végre itt a szünidő,

Játékra is van idő.

Vége van a tanulásnak,

Helye van a kacagásnak.

Pihennek a tanárok

Örülnek a diákok.

---------------------------------------

Láttam a napot, súgta a szélnek:

Várnak a tavak, csónakok, stégek.

És tényleg a táblán virul egy szó,

Csupaszín betűkkel: VAKÁCIÓ!

 

Két hónap napfény vár ránk a nyárban,

Kószálunk vígan viruló tájban,

Hűsítő tavakra, strandokra járunk,

Nincs is ilyenkor boldogabb nálunk.

 

Tekergünk sokat, nem riaszt felhő,

Csalogat mező, hívogat erdő.

Aranykalász közt pipacsok égnek,

Kék búzavirág suttog a szélnek.

 

Távol a gyorsvonat füttye után

Kaláccsal, cukorral nagymama vár.

Játszani, nyaralni, élni de jó!

Szeretünk, szeretünk, VAKÁCIÓ!

-------------------------------------------

László Szilvia: SZÜNET 

Ó, de vártam a szünetet,

Hisz minden nap korán kelek.

És most végre megérkezett

A várva-várt nyári szünet.

Tankönyveim füzeteim,

Gyertek csak szépen pihenni,

Szeptemberig aludjatok,

Addig ameddig én nyaralok.

-------------------------------------------

Osvát Erzsébet: Varázslat történt

 

Én az iskolától

varázslatot vártam.

Úgy képzeltem, hogy egy

mesebeli várban

varázsolni tanít

egy okos varázsló:

termetre óriás,

két szeme parázsló,

szája varázsigét

mormolgat nekünk,

és egyszer majd mi is

varázslók leszünk.

Így is lett. Megtörtént

a várt nagy varázslat.

A betűk, a számok

barátokká váltak.

Az okos varázsló,

a tanító bácsi

segített hozzájuk

kulcsokat találni.

A varázsigékre,

ahogy megtanított,

könyvem sok meséje

azóta nem titok.

De nem titok többé

a tarka szivárvány,

s hogy a fák mért állnak

ősszel olyan árván...

És mégis, mégiscsak

varázslat marad

az a régi, első, szép

iskolanap.

-----------------------

Kezdődik a vakáció

szőhetsz bátran terveket,

iskolánkban nyár kisasszony

bezárta a termeket.

 

Pihenhet a leckefüzet,

nem köt már a tanulás,

felelések izgalmával

vekker se kelt hat után.

 

Száll a labda, vár a tábor,

hűs vizével hív a tó,

habjaiban megfürödni,

versenyt úszni, jajj, de jó!

 

Elköszön a pad, a kréta:

jó nyaralást gyerekek!

Szeptemberben kipihenten

találkozunk veletek!

.......................................

Vége, vége, vége van!

A szívünkben béke van:

holnap nem kell korán kelni,

nagy táskákkal útra kelni,

bennük mindenféle holmi,

s hogy ne késsünk el, loholni,

szállni buszra, villamosra,

járdát vagy pedált taposva,

hisz már majdnem nyolcra jár!

Vége, vége, vége már!

Jaj, ne essék félreértés!

Nincsen ebben semmi sértés,

mert történt, történjen bármi,

szeretünk mi ide járni.

Aki nem, magára vessen,

más iskolát keressen,

de hát olyat hol talál,

hol nincs óra, nincs tanár,

hol a tudást ingyen adják,

a nebulót lógni hagyják?

A mesében sincs olyan

iskola vagy évfolyam.

Örvendezzünk hát mindnyájan,

hogy szünidő, újra nyár van!

Aki elfáradt, pihenjen,

kinek mennie kell, menjen,

szívében ne legyen tüske,

iskolánkra legyen büszke!

Ha jó volt a bizonyítvány,

ujjongj, s ha egy kicsit hitvány,

ne csüggedj el, nézz előre,

bizonyítsd be majd jövőre,

hogy többet érsz! De most vége,

itt a vakáció végre!

Kisdiák, nagydiák,

tiéd az egész világ!

Adjon Isten egészséget,

az égre sok fényességet,

lombok alá hűvös árnyat!

Hogyha vége lesz a nyárnak,

csupa szépet, jót meséljünk,

amikor majd visszatérünk!

-------------------------------------------------

Zelk Zoltán: Vakáció

 

Hova menjünk,

milyen tájra?

Hegyre talán,

vagy pusztára?

 

Folyópartra,

vagy erdőre?

Faluszéli

zöld mezőre?

 

Lepkét fogjunk,

vagy horgásszunk?

Vagy mégiscsak

hegyet másszunk?

 

Akár erdő

akár folyó,

Gyönyörű a

vakáció!

 

------------------------------------

Tali Gitta: Hurrá, vakáció!

 

Áció, káció

jön a vakáció!

Az meg szinte hihetetlen,

hogy nem csörög vekker reggel!

 

Pedi igaz, szünidő vár,

miénk lesz az egész határ.

Gyerek nyüzsög erdőn, réten,

és a csodás hegyvidéken.

 

Vizek, rétek mind ránk várnak,

s teret adnak sok diáknak.

Labda repül, göri siklik,

ki teheti, biciklizik.

 

Vidám élet, gondtalanság

lesz a részünk, ha jön a nyár.

Azért most is jó lesz félni,

veszélyeket elkerülni.

 

 

Csak úgy lesz a szünet csodás,

ha erőt gyűjt az iskolás.

Ha megoszlik játék s jótett,

hasznos a nyár csakis így lesz.

 

Mert ha ősz jön, szeptemberben,

készen állunk kipihenten.

Erősödve, izmosodva,

s jöhet újra a nagy munka!