Rodrian: Erzsike kiskacsái

  

Itt az aratás ideje. Zeng-bong a falu és a széles határ. A falu szélén hét parasztház tarkállik.

 

Erzsike fehér falú házacskában lakik a kis tó mellett. Három öreg fűzfa álldogál ott meg a Buksi kutya házikója. Buksi nincs láncra kötve. Okos kis kutya ő, nem bántja a gyerekeket, még a postás bácsit is békén hagyja. Erzsike szívesen játszadozik Buksival.

Közeledik az ebédidő. Erzsike a ház előtti zöld padon üldögél. Tejesüvegből itatja a babáját.

– Igyál szépen, ettől nagy leszel és erős! –beszél hozzá.

Ekkor édesanyja jön felé sietősen, és ezt mondja.

– Figyelj csak! A tarka tehénnek kisborja születik. A nagy istállóba megyek segíteni. „Kisborjú” –gondolja Erzsike. És megkérdi:

– Veled mehetek?

– Nem, kislányom – feleli az édesanyja -, vigyázz addig a kiskacsákra. Itt kering a kánya a fűzfák felett. A kánya ragadozó madár. A kiskacsákat akarja elvinni. Jól vigyázz!

– Vigyázok- ígéri Erzsike, és édesanyja már fut is az istállóba

Erzsike egyedül marad Buksival. A szomszédék Ferije iskolában van, a paraszt-asszonyok meg a férfiak a mezőn dolgoznak. Jani is ott van, Erzsike bátyja; kint zakatol a földeken a cséplőgépe. Erzsike ott áll a tavacskánál, egy kis vesszővel a kezében és kiskacsáit szólítgatja:

– Ide, ide, kiskacsáim! Tas-tas…

Közben-közben a kányát is lesi a fűzfák felett. Buksi is a kányát figyeli. És a kiskacsákat is nézi; feszülten vigyáz. A kislány pedig botocskáját suhintgatva kiált:

– Ide, ide kiskacsáim!

Így telik el egy fél óra, és mivel a kánya nyugton marad, Erzsike unatkozni kezd. A kerítésen át kissé álmosan kandikál az országútra. És ekkor zakatolva közeledik egy óriási, barátságos szörnyeteg, a cséplőgép.

Hatalmas, sárga színű masina, kerekeken jár. Segít a parasztoknak; száz ember munkáját is elvégzi. Igazi varázsgép. Learatja a gabonát és kicsépeli, a magot zsákba gyűjti, a szalmát pedig kévébe köti. A molnárnak éppen csak meg kell őrölnie a magokat, és az emberek már süthetik is az illatos kenyeret.

Mindezt Erzsike is jól tudja, két kezével integet bátyjának, Janinak, aki vigyázva vezeti gépét, nehogy elgázolja a libákat. Erzsike integet és nevetgél.

De hirtelen hangos csaholást, izgatott hápogást hall. Erzsike megfordul és rémülten látja: a kiskacsák ügyetlenül totyognak szanaszéjjel Buksi ott áll a a kis tónál és ugat, ugat. A kánya pedig sietve menekül a fűzfák felett. Kacsát akart rabolni a gonosz madár, de buksi elkergette.

Erzsike a tóhoz szalad. Ijedten és izgatottan tereli össze kiskacsáit. A kánya már eltűnt. Buksi büszkén áll a házikója előtt. Erzsike az ujjain számolgatja a kiskacsákat. Igen, hat kiskacsa. Egy hiányzik! Erzsike nagyon sajnálja a hiányzó kiskacsát, mérges a kányára és figyelmetlenségéért haragszik magára. Szemében két kövér könnycsepp. Lassan Buksihoz bandukol és szomorúan mondja:

– Okos Buksi!

De az okos és barátságos Buksi csak morog.

– Mi van veled, Buksi? Haragszol? – kérdi Erzsike. Egyszer csak bátortalan hápogást hall Buksi felől.

– Buksi! – kiáltja megrettenve Erzsike. – Megetted a kiskacsát?

Buksi megsértődik. Óvatosan félreáll. És Erzsike? A kutyaól szalmájában megpillantja a csipogó, pelyhes kiskacsát, a hetediket. Buksi vigyázott rá. Erzsike egy kicsit szégyelli magát a kutya előtt.

– Ót, te jó Buksi! – mondja, aztán óvatosan leviszi a hetedik kiskacsát a tóhoz. A tóban ott úszkál a többi hat kicsi kacsa és vidáman le-lebukik a víz alá. Erzsike újra boldogan őrzi a kacsagyerekeket.

Nemsokára megérkezik anya a többi asszonnyal és férfival a nagy istállóból. Jön Jani is – meg Feri az iskolatáskával.

– Nicsak, a kis kacsapásztor!- kiáltja Jani, és anya megkérdi:

– Vigyáztál rájuk?

Erzsike nagyon halkan felel:

– Nem én, hanem a Buksi.

Mindenki nevet és anya mosolyogva mondja:

– Erzsike, a Tarkának szép kisborja született. Tarka kisborjú, vékony, hosszú lábacskákkal.