2017. április 21., péntek
2017. április 20., csütörtök
Kis Könyves Éj a Két Egérben
A 2017-es immár a 6. Kis Könyves Éj lesz. Április 21-én mindenképpen érdemes lesz ellátogatni a Két Egérbe, mert vendégünk lesz Vincent Cuvellier, hangszert készítünk és improvizálunk, megnyitjuk Tillmann Hanna kiállítását, majd Nagy Antal és Kemény Márton zenél, végül éjjeli beszélgetés lesz a szomszédainkkal, Závada Pállal és Sándor Erzsivel.
2017. április 10., hétfő
2017. április 4., kedd
Egy bámulatos hangszer, ami a tenger hullámaiból alkotja a dallamot
A horvát származású Nikola Basic a turisták által is igen kedvelt kikötővárosba álmodta és valósította meg nem mindennapi alkotását, a tengeri orgonát.
Az építész 2005-ben úgy döntött, hogy kis zenét visz a hangulatos városba és megépítette monumentális tervét. A különös hangszert az Adriai-tenger partjánál lévő márványlépcsőkbe építették és nem túlzás állítani, hogy a kb. 71 méter hosszú, 35 bemenetes megoldás fantasztikus muzsikát varázsol. Minden bemenet 5 orgonasípot tartalmaz, melyeket különböző akkordokra hangoltak. A sípok beállítása révén különböző hangokat adva reagál a hullámokra és gyakorlatilag ebből születik a dallam.
“Egy tökéletes hely, ahol a naplemente és a tenger látványa mellett hallgathatjuk a hullámok által játszott zenei kompozíciókat.“
A tengeri orgona további varázsa, hogy mindig más-más zenét játszik, függően a tenger hullámzásától és a szél játékától. Mindezek ismeretében nem véletlen, hogy már igen szép számú díjat kapott Nikola műve és Zadar egyik legnagyobb látogatottságú helye lett a muzikális kikötő.

2017. március 31., péntek
Együtt utaztunk Gévai Csilla írónővel az Internet Fiesta alatt
„Amikor
a két gyerekem húzza a két fülemet”- író- olvasó találkozó Gévai Csillával
2017. március 28- án az Internet Fiesta programsorozat keretében látogatott el a Deák Ferenc Megyei és Városi Könyvtár gyermekkönyvtárába Gévai Csilla írónő. A programsorozat idei, országosan megadott témája az utazás volt, így az író- olvasó találkozó az előadó hölgy „Amíg utazunk” c. könyvére épült. Több zalaegerszegi óvodából is érkeztek majdnem 50 fős létszámmal gyermekek, akik nagy érdeklődéssel várták a rendezvényt.
-
Sziasztok jobbkezesek! – hangzott el a köszöntés az írónő szájából, aki jobb
kézzel integetett az ovisoknak, majd persze ezt megismételte bal kézzel is a
balkezesek nagy örömére. A bemutatkozás után Gévai Csilla elmesélte a jelenlevőknek,
hogy nem író a szakmája, eredetileg rajzoló szeretett volna lenni, így került
először gyermekkönyvek közelébe. Berg Judit Hisztimesék c. könyvének
illusztrációit ő készítette, tett is egy kis kitérőt az óvodások kedvéért a nem
éppen nyugodt gyermekek hétköznapjaiban. Vajon mikor látogat meg minket a
Hisztimanó? Legtöbbször akkor, amikor fáradtak, éhesek vagyunk, nem kapunk meg
valamit, amit nagyon, de nagyon szeretnénk, vagy amikor az anyukának a két
gyereke húzza a két fülét. Berg Judit nem véletlenül írta a könyvében ezt a
hasonlatot- 4 gyereke van, s hát így bizony nem egyszer kellett szembesülnie a
hisztivel, főleg a gyerekek 3-5 éves kora körül. Az ovisok közül több kislány
is vállalta, hogy szoros kapcsolatban áll a Hisztimanóval, nekik Gévai Csilla
bemutatott két kis szituációs gyakorlatot szavak nélkül, melyek közül ki
kellett választaniuk, vajon melyik a hisztis állapotra jellemző. Nem igazán
okozott a gyerekeknek különbséget tenni a toporzékoló, vicsorgó és a mosolygós,
épp nem repdeső jelenet között.
Mesélt
egy másik könyvről is az írónő, amit ő illusztrált, Zsiga Henriknek az Igaz
mesék a magyar történelemből c. művére tért ki egy mondat erejéig, mert a
legtöbb mesekönyvvel szemben ezt a kiadványt ki is lehet színezni. Ami nem
nehéz dolog, mivel az embereknek nem csak saját Hisztimanójuk van, hanem saját
ízlésük is. Hamar rá is terelődött a szó a kedvenc színekre, milyen dolgok
rendelkeznek ilyen színekkel. Persze meg lettek említve a járművek is, pl. a
sárga villamos, és a kék buszok. Innen már nem volt nehéz eljutni az előadás
témájához, az utazáshoz.
Gévai
Csilla könyvében, az Amíg utazunkban egy Nanuk nevű eszkimó kisfiú Alaszkából
Budapestre utazik, ahol „csak nézett”, hiszen teljesen más környezetbe
csöppent, amikor hátizsákjával és horgászbotjával a kezében várta Domáék
családját Liszt Ferenc repülőtéren. A kérdésre, hogy vajon könnyen engedte el
Nanukot vajon az édesanyja egyöntetűen nemmel feleltek az ovisok, hozzátéve
személyes tapasztalataikat, mennyire nem jó, ha anya távol van.
Na,
de visszatérve Nanukra, hol is van Budapest? Többféle elmélet született arról,
melyik országot is nevezik Budapestnek, így az írónő az ovisokkal gyorsan
tisztázta, hogy Magyarország fővárosa Budapest, és hogy tudjanak városokat
összehasonlítani, még hozzátette, hogy Magyarország nagyvárosa Zalaegerszeg.
Miután kibogozták a rejtélyt, rátértek, milyen járművek is vannak
fővárosunkban. Képet mutatott a könyvből a gyerekeknek, amire páran egyből
rávágták, hogy az a csuklós busz. Az írónő elmesélte, hogy ez egy magyar
találmány, és a pár gyerek által bemutatott csuklásnak semmi köze sincs hozzá.
A következő gyerekek számára érdekes jármű a metró volt. Kiderült, hogy mást
értünk Budapesten a földalattin és a metrón, és hogy ez helyi jellegzetesség
nálunk. Utána a villamos, majd a trolibusz következett, amiről az egyik kisfiú
meglepően sokat tudott, így még azt is el tudta mondani a többieknek, mi az az
áramszedő.
Majd
Gévai Csilla kis játékkal készült a gyerekeknek: ők lettek a kis sárga
villamosok, akik éjszaka egy hangárban alszanak, majd reggel útra kelnek
Budapest utcáin. Először is kinyújtóztatták az áramszedőiket, itt a gyerekek a
karjaikat emelgették magasba, köszöntötték egymást, majd elindultak a kötött pályájukon.
Az Illatos úti megállónál felvették az illatos nőket, a Kinizsi utcánál
felszálltak a hősök, majd miután nagy nehezen felértek a Dombtető utcai
megállóhoz, itt felvettek két apró embert. Az ajtó persze mindig tapsra
csukódott be, és miután még egy óvodáscsoportot is elvittek a többi utassal
együtt a végállomásra, visszamentek este a hangárba aludni.
Végezetül
az írónő megígérte az ovisoknak, hogy Budapesten mindenképpen elmondja majd az
embereknek, milyen ügyesek a zalaegerszegi gyerekek. Megköszönte a figyelmet, s
még elmondta, hogy van egy varázsceruzája, amivel tud mosolygós arcokat
rajzolni, de mint kiderült, nem csak azt, hanem egyenként minden gyereknek
emlékül lerajzolta az óvodás jelét, és persze mellé a beígért mosolygós
arcocskát.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
Fésűs Éva: Mire való a dinnye
A kerekerdei játszótéren egy nagy, kövér borzgyerek rá akart ülni a hintára. Tapsi Ferkó, Mókus Péter, Ürge Gyurka, sőt még Kisegér Keleme...





