A naplopó medve

 

A naplopó medve

csukcs népmese

 

 

Egyszer a vadász, amint az erdőn ballagott, találkozott a barnamedvével.

-Adj’ isten, medve! – köszönt rá.

-Adj’ isten, vadász! – válaszolt a medve. –Mi hír a nagyvilágban?

-Semmi – mondta a vadász. – Hát te mit tudsz?

-Én csak annyit, hogy holnap elbújok aludni. Hiszen nemsokára leesik az első hó.

-Elbújsz aludni? És mikor bújsz elő? – kérdezte a vadász.

-Tavasszal, mikor elolvad a hó – mondta a medve.

-Ejnye, te világ lustája! – csóválta fejét a vadász. – Míg más birkózik a téllel, te csak alszol?

-Bizony alszom! – bólogatott a medve. – Még a szememet se nyitom ki.

A vadász megharagudott, és így szólt:

-Hallod –e, te lusta! Tudod-e, mi mindent csinálok én télen? Szánkót javítok, prémre vadászom, a jég alatt halászom! Reggeltől estig dolgozom, és csak éjszaka pihenek. Te még nappal is alszol? No hiszen!

És magára hagyta a medvét.

De bezzeg nem segített a szidás! A medve azóta is átalussza a telet. Elbújik a barlangjában, és elő se jön tavaszig.