Őszi versek🍁🍂

 

Csukás István: Őszi tücsök

🍁🍂

Őszi tücsök hegedül,

cirr, cirr,

száll a réten át.

Őszi tücsök egyedül

hegedül,

keresne meleg szobát.

Hűvösek a reggelek,

cirr, cirr…

deret szór az ég.

Vadlúd, gólya elmentek,

nem szól a kelep

rég.

Viráglakó tündérek,

cirr, cirr…

nem táncolnak már.

Patakra se hajolnak,

holdfényben sem dalolnak,

elrepült a nyár!

Gombához dönti hátát,

cirr, cirr,

hegedülget a tücsök,

felszedték a szamócát,

csak hallgatja e nótát

a tors, az ág, a nád,

a bürök.

Jó volt, míg a búza közt,

cirr, cirr,

ugrándozott a tücsök,

csúfolta az egeret

meg a sánta verebet,

varjút, mókust, gyereket…

Jó volt, míg a búza közt,

ugrándozott a tücsök!

Szól a tücsök-hegedü,

cirr, cirr,

száll a réten át.

Őszi tücsök egyedül

hegedül,

keresne meleg szobát.

Kányádi Sándor: Jön az ősz

Jön immár az ismerős

Szél lábú deres ősz.

Sepreget, kotorász,

Meg-megáll, lombot ráz.

Lombot ráz, diót ver,

Krumplit ás, szüretel.

Sóhajtoz nagyokat,

S harapja, kurtítja a hosszú napokat.

Juhász Gyula: Október

A fény arannyal öntözi még

A szőke akác levelét,

De ez a fény, megérzem én,

Már októberi fény.

Az alkony lila fátyla alatt

Tarka tehenek hada halad,

Vígan elbődül, hisz haza tart,

De ez már őszi csapat.

A kertben tarkán égő színek,

Virágok, dúsan vérző szívek,

Rajtuk az este harmata ring,

De ez már őszi pompa mind.

Fényt, krizantémet, dalt, harmatot

Lelkemben vígan elringatok,

Megszépül lassan, ami rég volt,

De ez már októberi égbolt!

Kosztolányi Dezső: Őszi reggeli

Ezt hozta az ősz. Hűs gyümölcsöket

üvegtálon. Nehéz, sötét-smaragd

szőlőt, hatalmas, jáspisfényü körtét,

megannyi dús, tündöklő ékszerét.

Vízcsöpp iramlik egy kövér bogyóról,

és elgurul, akár a brilliáns.

A pompa ez, részvéttelen, derült,

magába-forduló tökéletesség.

Jobb volna élni. Ámde túl a fák már

aranykezükkel intenek nekem.

Csanádi Imre: Őszköszöntő

Szállj, szállj,

ökörnyál,-

jön az ősz,

megy a nyár.

Megy a nyár, a nevetős,

komolykodva jön az ősz,

csillámló derekkel,

sárga levelekkel,

szőlővel, mosolygóval,

fűre koccanó dióval.

Nyulász Péter: Almát eszem

Almát eszem ropogtatom,

Fogaim közt morzsolgatom.

Olyan finom, mint a méz,

Mind elfogyott idenézz,

Hammm!

Donászy Magda: Dióverés

Dió pottyant a fejemre,

a fele se tréfa.

Le kell verni egyszeribe…

Hol van az a létra?

– Itt a létra! –

szól Lacika,

támasszuk a fának.

Hosszú rúddal jól megverjük

a diófa ágát.

Kipp-kopp, kipp-kopp,

hull a dió,

tele van a pázsit,

Feri fürge az ágakon

egyre feljebb mászik.

Kipp-kopp, kipp-kopp,

hull a dió,

vígan száll az ének,

egyetlenegy zöld diót sem

hagyunk mi a télre.

Tóth Ágnes: Mit tett az ősz?

Jól sepert az őszi szél,

gyűlt ezer zsák falevél.

Felkapta a hátára,

s dobta postaládába.

Ó, te buta őszi szél,

nem is tudod, mit tettél.

Elküldted a leveleket,

s nem címeztél egyet se meg.

Ismeretlen címzettnek

lesz majd oka panaszra,

meglátod, hogy valamennyit

visszaküldi tavaszra.