A mai magyar gyermekirodalom nagyon színes, nagyon jó. A kiadók is igyekszenek jó minőségben dolgozni, „bevállalósak”, olykor költséges, úttörő vállalkozásokba fognak (ilyen volt a Friss tinta antológia, Kiss Ottó felnőttmeséje, a Csimota szövegtelen kismalac-meséskönyv-soroza
Az olvasás „fertőzete” (most olvastam Szvetelszky Zsuzsa pszichológus-írókollégám könyvében) többnyire nem genetikus, azt úgy kapja el a gyerek valakitől, mint egy valódi vírust. És ez a valaki lehet családon belüli és kívüli egyaránt. Ha az olvasás nem tűnik vonzó dolognak, ha csak afféle kötelező olvasmány-kényszer, akkor biztos nem kapnak rá a kisebbek. Ha viszont egy házon belül ide-oda vándorolnak a könyvek, párna alól asztalra, asztalról radiátorra, radiátorról ablakpárkányra, párkányról polcra, ha a szülő, a testvér a vécén ülve, egy létrán ülve, a földön ülve, más könyvek kupacán ülve, s még az ágyon fekve is olvas, nos, akkor lehet ennek a tevékenységnek mítosza, kultusza. A net pedig elképesztő mértékű betű-terjedést, olvasási lázat is eredményez, vagyis mindenképpen új formája a kultúrának, butaság lenne rajta fanyalognunk. Abban van a mi felelősségünk, hogy minél több minőségi irodalom, művészet keringjen a hálón, minél változatosabb és étvágygerjesztőbb formában, s így az gyermekek által olvasott minőségi szövegek aránya is növekedhet. Bizonyos értelemben fel kell vennünk a versenyt a gagyival, oda kell tenni mellé a magunkét, „el kell adni” az irodalmat ebben a formában is, minőségi kompromisszumok nélkül. Negyedik hónapja van mindössze honlapom a www.lackfi-janos.hu cím alatt, s már így is, mindenféle propaganda és harsányság nélkül havonta ötszáz látogatóm van. Ez nem nagy szám a színes, szagos, mozgalmas, nagy költséggel dolgozó oldalak vagy akárcsak a kollektív, nagymúltú kulturális szájtok látogatottságához képest, de sok hasonló olvasótábor összeadódva már nagy lépést jelenthet.
Forrás: Lackfi János
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése