A gyereknevelés sok kihívást tartogat, közülük talán az egyik legnehezebb a könyvek, gyerekek közös nevezőre hozása, az olvasás megszerettetése a csemetékkel.
A lakásunknak nincs egyetlen olyan szeglete sem, ahol ne lenne könyv. Néha kifejezetten idegesítő, hogy még a konyhapulton is könyvek sorakoznak (nem egy, hanem inkább egy tucat) és
telefonos külső segítséget kell kérnem, hogy valahova le tudjam tenni a forró tepsit a saját felségterületemen.
Tudom, mások örülnének, ha a gyerekük olvasna, és nem kínszenvedésként élné meg az egész család, amíg szemük fénye átrágja magát egy-egy kijelölt könyvön vagy fejezeten, de miért pont a konyhámban kell két répa pucolása közben a könyveket hanyagul a pultra dobva megpróbálni rájönni, miért lakott Findusz a muklákkal, ha Pettson a gazdája, vagy hogy a Cipelő cicák hogyan tudják rugalmassá változtatni a csatornafedeleket?! (Még rejtélyesebb, hogy miért nem lehet a könyveket visszavinni a helyükre a feladvány megoldása után? Ok, talán túl sokat akarok…)
Humán végzettségű ember révén korábban nagyon sokat olvastam, órákat töltöttem könyvtárakban, szinte faltam a betűket… most is szívesen tenném, de sajnos az idő nem az én oldalamon áll, de ha a napi hajtás után a fáradtságtól nem alszom el a kanapén, akkor minden este próbálok néhány oldalt olvasni. Mert olvasni jó, a könyvek egy új dimenziót nyitnak meg az ember előtt, magukkal ragadják és elrepítik a csodák birodalmába. Ahogy az életünk minden területét a változatosság jellemzi, ugyanez igaz a könyvállományunkra is. Van nálunk minden, mint a búcsúban: könyvek, folyóiratok, magazinok, újságok, történelmi, szépirodalmi, tudományos, vicces, nyomozós, betekintős és kitekintős, szöveg nélküli és kép nélküli, kemény fedeles és puha borítású, színes és fekete-fehér…, úgy Gombóc Artúr módra.
Nagyon bíztam benne, hogy a szülői példa ragadós és a gyerekeim is szeretni fogják a könyveket, nem kell majd biztatni őket az olvasásra, hanem maguktól ráéreznek az ízére. Nem is kellett csalatkoznom, Nagyfiú és Nagylány igazi könyvmollyá nőtte ki magát az elmúlt években. Olvasnak mindet, ami az útjukba kerül, de az idáig vezető úton azért akadt néhány kátyú, főleg Nagylány esetében.
Nagyfiú ahogy megtanulta összeolvasni a betűket, azonnal rávetette magát az otthoni könyvtárra (amit időközben lecserélt egy valódira, mert a mienket már kicsinek találta), Nagylány viszont keservesen megharcolt a betűkkel, szavakkal. A helyzet annyira elkeserítette, hogy első két osztályban egy könyvet nem vett a kezébe, már épp kezdtem aggódni, amikor hirtelen megtáltosodott és azóta megállíthatatlan.
Ebben a folyamatban nagy szerepe volt egy nagyon ötletes kezdeményezésnek, aKaméleon Olvasóklubnak amelynek pontosan az a célja, hogy közelebb hozza a könyvek világát a gyerekekhez, segítsen a szülőknek megszerettetni az olvasást a család fiatalabb generációjával.
A klub történetéről, célkitűzéseiről és a titokzatos névadó kaméleonról Pásztor Csörgei Andreát, a Kaméleon Olvasóklub munkatársát kérdeztem.
– Mikor indult a Kaméleon Olvasóklub története?
– A 2011-2012-es tanévben indítottuk az első játékot, igaz, azt még magunk között “tesztévnek” neveztük. Azóta nagyot nőtt a klub: akkor hetvenen játszottak, a 2014-2015-ös tanévben már több mint 1800 játékosunk volt.
– Miért éppen kaméleon?
– Mert éppen olyan színes, változatos és titokzatos, mint a könyvek. Eredetileg az olvasóklubot életre hívó könyvközösség kabalaállata volt a kaméleon, amit annyira megszerettünk, hogy természetes volt, az olvasóklubhoz is ő fog tartozni. 2015-től pedig teljesen megújul ez a kedves kis figura, ha lehet, még szerethetőbb formát kap.
– Kik hívták életre és mik voltak az első célkitűzések?
– A Kaméleon Könyvközösség, ami eredetileg egy kereskedelmi hálózat, számos partneren keresztül végzi az értékesítést. A partnereink általában maguk is gyakorló szülők, pedagógusok. Valójában tőlük eredt az ötlet, ők ismerték fel munkájuk során azt a hiátust, amit az olvasóklub igyekszik betölteni: szeretnénk, ha a kortársgyerekirodalom minél több gyerekhez, szülőhöz, pedagógushoz eljutna és segítségével érdeklődő, jó szövegértésű, szívesen olvasó felnőtt válna a programban részt vevő gyerekekből.
– Mi a klub célja, kik csatlakozhatnak hozzá, milyen korosztálynak szól?
– Alsó tagozatos diákoknak szól, és tulajdonképpen bárki csatlakozhat: egyéni játékosok, csoportok, egész osztályok is akár. Az életkort sem vesszük szigorúan: akadnak nagy csoportos óvodásaink is, akik szülői segítséggel töltögetik a feladatlapokat, és akadnak „visszajáró” ötödikesek is, akik szívesen oldják meg a negyedikesek feladatlapját. A fővároson kívül sok játékosunk van az ország minden pontjáról, sőt, a határainkon túlról is.
– Tervezik-e a klub kiterjesztését a felső tagozatos diákokra is? Vagy számukra van-e valami más ajánlatuk?
– Folyamatosan tervben van, de egyelőre még nincs elegendő kapacitásunk rá. Kárpótlásul félévente egyszer a kiadók és az iskolai gyerekkönyvtárak segítségével szervezünk egy adott könyv köré épülő felsősöknek szóló nyomozós játékot, amiről bővebben a honlapunkon és a facebook oldalunkon lehet tájékozódni.
– A résztvevők milyen feladatokat kapnak a klubtagság idejére?
– Négy alkalommal kapnak egy-egy szépen illusztrált feladatlapot. A lapon egy kortárs szövegből való szemelvényt találnak és ahhoz kapcsolva tíz kérdést. A feladatlap második részében pedig egy jól ismert mese címét adjuk meg, amit ki kell keresniük a könyvtárból, és az ahhoz tartozó öt feladatot megoldani. A kitöltött lapokat visszaküldik nekünk, mi kijavítjuk, és a következő forduló feladatlapjával és némi aprósággal együtt visszapostázzuk nekik. Év végén pedig a szorgalmasok ajándékkönyvet kapnak. Emellett az olvasóklub tagoknak jelentős kedvezmény tudunk biztosítani, ha a Könyvközösség kínálatából vásárolnak.
– Milyen szempontok alapján választják ki a feladatlapokra kerülő kortárs és klasszikus meséket?
– Elsősorban azokat a minőségi szövegeket részesítjük előnyben, amelyekről úgy érezzük, hogy valamiképpen képesek megszólítani a gyerekeket. Fontos, hogy a szöveg és az illusztráció összhangban legyen egymással. A klasszikus meséknél az is fontos, hogy ismert, könyvtárakban viszonylag könnyen hozzáférhető mesére essen a választásunk.
– Miért érdemes, hol és hogyan lehet csatlakozni az olvasóklubhoz?
-Az olvasás élménye, a könyvek megismerése és nem utolsó sorban a szövegértés fejlődése mind-mind egy nagyszerű érv az olvasóklub mellet. Túl azon persze, hogyolvasóklub tagnak lenni rendkívül menő! Csatlakozni regisztráció után itt lehet.
– Milyen visszajelzéseket kapnak a tagoktól, mennyire sikeres a klub?
– Évek óta visszajáró tagjaink, családjaink, osztályaink vannak, azt gondolom, ez minket igazol. Nagyon-nagyon sokszor írnak szülők, pedagógusok, hogy a gyerekeknek meg kellett venniük az adott feladatlapban megismert könyveket, mert a szemelvények, játékos feladatok annyira felkeltették az érdeklődésüket. Hatalmas öröm ez nekünk, ilyenkor tudjuk: nem hiába dolgoztunk!
– Mit gondolnak a mai (kis)diákok olvasási szokásairól?
– Tisztában kell azzal lennünk, hogy a mai gyerekek nem olvasnak kevesebbet, mint az előző generációk, csupán átalakultak az olvasási szokásaik. Sokkal nagyobb hangsúlyt kap a digitális olvasás, mint korábban bármikor. Az olvasóklub erre is felkészült: minden alkalommal kapnak olyan feladatot, amikor egy-egy helyes választ az interneten kell megkeresniük. Fontos, hogy megtanulják okosan és tudatosan használni a világháló adta lehetőségeket. Ugyanakkor azt is tapasztaljuk, hogy kisiskolás korban még igenis fogékonyak a jó minőségű, nekik szóló könyvekre is, szívesen kézbe veszik, forgatják azokat, csak a megfelelő módon és gyakorisággal kell őket megkínálni.
– Mennyire lehet naprakésszé tenni az olvasást? Kell-e egyáltalán alkalmazkodni a változó időkhöz?
– Szerencsére ma már hatalmas a kínálat jobbnál jobb gyerekkönyvekből, és a kiadók folyamatosan gondoskodnak az utánpótlásról. Fontos, hogy megismerjük az újdonságokat, hogy a gyerekek érdeklődési körét, preferenciáit figyelembe véve tudjunk válogatni a számtalan kötet közül, hogy a valóbana számukra legmegfelelőbbet tudjuk a kezükbe adni. A gyereket biztos, hogy könnyebben magával ragadja egy olyan történet, ahol könnyen azonosul a főhőssel, amiben ismerős számára a helyszín, a szituációk, a felmerülő problémák, bonyodalmak. Ebből a szempontból nagyon fontos, hogy a szöveg alkalmazkodjon a változó időkhöz. Ugyanakkor azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a klasszikus szövegek olyan alapvető értékeket, örök érvényű igazságokat hordoznak magukban és közvetítenek számunkra, amelyeknek az ismerete nélkül nem lenne szabad felnőnie egyetlen generációnak sem. Az a szerencsés tehát, ha kortárs és klasszikus kéz a kézben jár. Ennek az egyensúlynak a megteremtését a Kaméleon Olvasóklub is magáénak érzi.
Köszönöttel tartozom az interjúért a Kaméleon Olvasóklubnak. És nem csak a virtuális beszélgetésért, hanem azért is, mert a kezdeményezésük révén Nagylány is rákapott a könyekre, amiért nem lehetek elég hálás.
Csatlakozzatok és olvasásra fel!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése