Csondor Kata Adventvarázsa-történetei karácsonytól vízkeresztig folytatódnak, nézzük tehát a következő részeket december 25-től január 6-ig.
Ne felejtsétek el , hogy a történetekhez készült rajzokat január 13-ig lehet beküldeni a honlapunkon megtalálható címre: Galéria könyvesbolt, 8960 Lenti, Kossuth u. 3/c.
25. Karácsonyvárás
- Hurrá! Azt mondod, itt van, eljött! Karácsony, a csodák napja?
- Igen! Igen! Még egyszer is igen! Figyeltél, nyugodt voltál, türelmes, segítőkész, és ami még fontosabb, lélekben is felkészültünk a karácsony fogadására.
- Lélekben?
- Természetesen!
- Fontos?
- A legfontosabb! Képzeld el, hogy feldíszítettük a házat, az iskolát, az üzleteket, a templomot, az asztalt! Kitaláltuk, továbbítottuk, kinek, mi legyen az ajándéka! Előkészület nélkül, mindez nem történt volna meg. A lelkünknek is szüksége van a beszélgetésre, figyelemre, szeretetre. E – nélkül, odabenn, egyedül, fénytelen maradna!
Bence hosszan gondolkodott.
Adventvarázsa csendben várakozott, míg Bence a hallottakat elképzeli. Adventvarázs bizakodása szerint, ha Bence, a képzelet szárnyain bejárta az utat, akkor választ ad majd a saját kérdésére, méghozzá a saját meggyőződése alapján.
- Mi nem tettünk egyebet, mint készülődtünk a karácsonyra?
- Ahogy mondod!
- Szóval a sok fiók, az ajándékok, a játékok, mesék, versek, beszélgetések, mind – mind karácsonyvárás volt.
26. Bence és a csodák kapuja
Adventvarázsa azt gondolta, ezért a pillanatért volt minden! Adventvarázsának ez jelentette a csodát. Hiszen egy embergyerek a csodák kapujáig jutott, saját akaratából, türelméből, hitéből, alázatából, megfigyeléseiből táplálkozva.
- Értem már! Valóban nem találhatunk a világ dolgaira, ha magunkból nem sugárzunk a világ felé. Legyen, bármennyi szépség körülöttünk nem tudjuk befogadni, ha odabent sötétség van. Nem találjuk a helyet, ahova a csodát raktározhatnánk. Talán észre sem vennénk, ami körülvesz bennünket. Szemünk átsiklana a csodák mezején, agyunk nem továbbítaná és érzelmek nélkül üres maradna a lelkünk!
- Valóban megértetted a leckét! Ahhoz, hogy adhassunk, ott kell lennie bennünk! Aztán, amit kapunk, abból ismét feltöltődhetünk. Tudod az egyensúly! Beszéltünk már erről.
- Milyen egyszerű boldognak lenni!
27. Lélekbarátság
Adventvarázsa megkapta ajándékát, mert ezekre a szavakra vágyakozott, mióta Bence társául szegődött. Elérzékenyült kis barátja fejlődésén. Válaszul nem futotta, egyetlen versikétől többre, melybe minden szeretetét, hitét beleszőtte, hogy általa Bence örökre boldog legyen!
Mától csak egyre gondolj!
Ne legyen másra gondod!
Lelked mélyén lapul a kincs,
ahol kételynek, helye nincs!
Adventvarázsa, mint egy zsoltárt, morzsolta a versikét, megajándékozva ezzel mindkettejüket, megpecsételve barátságukat.
28. Legyen mindennap KARÁCSONY!
Másnap, karácsony előestéjén fényárban úszva, ajándékokkal, ünnepi pillanatokkal telt meg a világ. Az utolsó fiókban csupán néhány sor lapult, mi sokunk szívének vágya. Bence és Adventvarázsa együtt olvasták fel. Kettejük, csendes - békéje, mint egy hatalmas kívánság surrant ki az ajtónyíláson, hogy bejárja a nagyvilágot.
Legszebb éjjele az évnek. Mindenki adna,
senki sem kérne. Fények, illatok, sóhajok,
szállnak a zúzmarás szélben. Kívánságom:
szívünkben, legyen mindennap karácsony!
29. Lelkiismeret
- Adventvarázsa! Adventvarázsa!
Adventvarázsa a szekrényke tetején pihengetett a puha, meleg, bélelt skatulyában. – Áááá….! – nyújtózott és ásított egyszerre. – Volt szemernyi kétséged is?
- Volt – e? – Bence szokásához híven, újra csak gondolkodóba esett. Sorra érkeztek a képek, amikor a szomszéd cicát elkergette, ahelyett, hogy dédelgette, szerette volna. Az évnyitó ünnepségen a lányok előtt ment be az osztályterembe. Nagyanyának legalább kétszer kellett kérnie, míg megtette a kedvét. Nagyapa műhelyébe is legtöbbször csatalóként érkezik. Anya is többször mondta, ne szórja szanaszéjjel a ruháit! Nyáron az a kicsi lány, akinek meghúzta a copfját. A könyv, aminek lejárt a kölcsönzése.
Adventvarázsa mindezt tudta, hiszen felkészült Bencéből. Viszont ő egyebet is tudott.
- Megváltoztál! Sok mindenben.
- Igaz! – derült fel Bence szomorúsága.
- Megérdemled! Jobb vagy és még jobb lehetsz! Ma csak, ez számít! Örvendj!
30.
Köszönöm és a hála
- Megköszönted, de hálás is vagy az ajándékokért?
- Hála? – Bence nem tudta, hogy működik a hála.
Adventvarázsa szokás szerint segítségére sietett.
- Kapunk valamit, megköszönjük, ez már természetes. Kevesek tudják csak, mégis hatalmas ereje van a továbbított hálaérzésnek. Ezt úgy képzeld el, hogy a boldogságot, amit érzel, nem tartod vissza, hanem hagyod, had áradjon el az egész testedben, sőt azon túl is. Jusson el, akitől kaptuk! Ilyenkor egy csodás időszakra egymás boldogságát érzitek majd! Ez nemcsak felemelő, hanem támogató, összefonó, kedves, nagyon jó, erős érzés.
Bence becsukta a szemét annyira koncentrált az ajándékokra, aztán az átélt örömre, majd, ahogy Adventvarázsa mondta, Jézuskára.
- Nem tudom, milyen Jézuska! – Bence elakadt.
- Te eddig milyennek gondoltad? – fordította meg Adventvarázsa a kérdést.
Bence törte a fejét. Tényleg milyennek is látta, eddig? Kicsi, nagy, gyenge, erős. Vajon melyik?
- Nem tudom! Csak azt tudom, hogy létezik! Segít, ha kérem és meghallgatja az imámat.
- Akkor nem lesz baj, mert a háládat is érzi! Működni fog! Nem minden a testünk. Az érzelmeink és a gondolataink határtalanok, ezt használd ki!
31. Réges - régen
Bence kicsomagolta már az összes ajándékot. Adventvarázsa csupa papírhalom mögül kandikált.
Végre elpakoltak.
- Mindenki kapott ajándékot? – Bencét újabb kérdés foglalkoztatta.
- Remélem!
- Mert?
- Gondolod, jutott mindenkinek?
Bence nem tudta, mit gondoljon. Létezhet? Van, akinek nem maradt? Nem jutott?
- Remélem! – Visszhangozta Adventvarázsa előbbi kijelentését.
- Tudod! Réges – régen, amire nagyon szívesen emlékszem! Nem ilyenek voltak a karácsonyok. A családok akkor is készülődtek, várakoztak, imádsággal, verssel, mesével, örömteli gondolatokkal.
- De! Miben volt más? – Bence kíváncsi lett.
- A földön nagy volt a szegénység. Persze nem is volt ennyi különleges varázstalálmány sem, mint manapság. A vágyak ezért egyszerűbb formát öntöttek. Hintaló, játéktelefon, baba, könyv, labda, ólomkatona. S tudod, a fenyőfa sem kaphatott ennyi csillogó szépséget.
- Hanem!
- Csillogóra festett dió, pattogatott kukoricafüzér, mézeskalács, papírdíszek, mosolygós alma, gyertya, csillagszóró. Mindez a fára került, hogy ünnepivé varázsolja!
32. Óvatosan!
- Csillagszóró! – Bence ismét nagyon kíváncsi lett. – Nekünk is van! Gyönyörű! Apa meggyújtotta, anya lekapcsolta a lámpákat. Énekelve álltuk körbe és varázslatosan szép csillagok, fények érkeztek, abból a kis egyszerűnek látszó pálcából.
- Így igaz! Bámulatos! Mindig más, és más csillagképeket láthatunk.
- Azért a végén, fura szaga van.
- Igen! Az a fura szag is jelzi, hogy bizony csillagszórózáskor elégetjük ezt az egyszerűnek látszó, amúgy veszélyt is magában hordozó rudat.
- Veszélyt? Mifélét?
- Apukád meggyújtotta. Igaz?
- Igaz.
- Ami egyszer már ég, az figyelmet érdemel. Óvatosságra int. Körültekintően kell vele bánni, amíg szórja a csillagokat. Aztán már kihűl és ugyanolyan veszélytelen, mint a meggyújtás előtt.
- Apukám vigyázott ránk, mert figyelt, amíg szórta a csillagokat, aztán a pálca kihűlt és a szemétgyűjtőbe került.
33. Boldogságalma
- Megettem a boldogság almáját! – újságolta Bence.
- A boldogságét? – Adventvarázsa még sohasem hallott ilyen almafajtáról, persze az igazat megvallva, nagyon semmilyenről sem!
- Igen! Anya vágta annyi gerezdre, ahányan az asztalnál ültünk. Mind elfogadtuk. Jelképe ez az almacikk a jövendőnek, a szeretetnek, az együvé tartozásnak. Amilyen kerek az alma, olyanok leszünk mi, mindig együtt, akik ettünk belőle.
- Áá….! Vagy úgy!
- Igen! Biztosan így van! Anya és Nagyanya is mondták. Ezt el kell fogadnunk!
- Szóval mondták?
- Sőt azt is mondták, jövőre is együtt leszünk békében, áldásban, szeretetben mindannyian, mert egy volt az alma s mi hasonlóképpen egyek leszünk az elkövetkezendőkben!
- Így lesz, mert ezt akarjátok valamennyien!
Bence most egy falatnyi almával kínálta Adventvarázsát – Tessék! Neked is hoztam belőle!
Adventvarázsának nagyot dobbant a szíve, talán az elmúlt évszázadban sem emlékezett hasonlóra.
34. Elő szilveszter
Bence dudorászva érkezett.
- Nocsak, milyen rózsás kedvedben vagy!
- Hogyne volna! Odalenn előszilveszterezünk.
- Szilveszter, rendben, de mi az, elő szilveszter?
- Eljöttek az osztálytársaim és a barátaim. Hallgasd csak, a zenét! Buli van! Táncolunk és énekelünk!
- Jó mulatást!
- Képzeld! Apuék elmennek az óévben és csak jövőre jönnek haza!
- Hogyan?
- Mondom, én is így hallottam.
Adventvarázsa kezdte összerakni a hallottakat. Ha közeleg szilveszter napja, akkor az évnek is hamarosan vége van! 365 nap és úgy tűnik, mintha egy kicsit hosszabb pillanatból állna az év. Legalábbis, innen, visszatekintve. Olyan rég volt a tavaly és mintha csak egy pillanat telt volna el!
35. Muzsika
Adventvarázsa is dudorászott. Kényelmesen elnyúlt és figyelte a muzsika hangjait. Kellemesen ellazulva, szinte bekúszott fülén, a réseken felszökött hang. Néha nagyobb volt a gyerekzsivaj, mint a zene. Aztán újra hallotta a számot.
- Jó nagy buli lehet! – igazán nem tudta mit jelent a buli. Emlékeiben a bál, estély, zsúr, táncos est jelent meg. Ma bulinak hívják. Jó pofa kijelentés!
Újra kinyújtózott, aztán ismét ellazulva figyelt. Most az ajtórésen kellemes andalító hangok jöttek. Adventvarázsa ismét énekelt. Egyre jobban és jobban érezte magát. Nagyon jó volt a lágy, rezgő, zizgő hangokra figyelni. Mindeközben a gondolatai ezerfelé kalandozhattak, míg teste szabadon ringott a finoman szálló dallamokra.
Adventvarázsa álomba szenderült. Utolsó gondolata még az volt, nagyszerű lehet Bence bulija.
36. Szilveszter
- Elmentek!
- Jó mulatást nekik!
- Igen, ezzel búcsúzkodtunk. Egy kicsit szomorú vagyok, hogy elmentek.
- Emlékezz! Te is buliztál! Most ők teszik ezt. Neked kell megértőnek lenned.
- Tudom, tudom! – Bence tényleg értette, de azért ott legbelül vacak, elhagyott érzések jöttek.
- Adventvarázsa tudta mi jár kisbarátja fejében. Szerette volna enyhíteni gondjait! – Nem szabad, hogy fájjon a szíved! Gondolj az elmúlt napokra! Mennyi jó történt veled! Nem hagytak el, csupán szórakozni, óévet búcsúztatni mentek, aztán jönnek vissza hozzád.
Tudod tanultuk a türelmet, várakozást! A szeretetet gyakorolni is kell, nemcsak kapni. Mindig jut belőle mindenkinek! Hagyni kell a saját utat járni! Nem erőszakolni senkire semmit. Ugyanakkor, a szomorúság rossz tanácsadó, félelmet szül és boldogtalanságot.
- Gondoljak csupa jóra?
- Csakis. Tudod, hogy amire gondolsz, azt kapod!
- Mostantól bulizzatok jól! Bátor vagyok, és holnap találkozunk!
Bence és Adventvarázsa belefeledkeztek a játékba.
37. Újévi kívánság
- Nagyapa azt mondja, egészséges, becsületes, boldog újesztendőt!
- Jómagam is hasonlókat kívánok neked!
- Mire való a becsület?
- Becsület, nagyon jó kérdés. Mindaddig, amíg szívből adsz, szíveddel fogadsz becsületes vagy! Biztos jel, ha odabenn minden rendben van. Ha kérdés merül fel, hogy ez helyes – e? Akkor valami megváltozott!
- Becsületben élni, az jót, helyeset jelent.
- Bizony! Jó és teljes életet jelent. Ha arra koncentrálsz, hogy mindened megvan, mindig tudsz adni is! Mindig megkapod, amire gondolsz.
- Mert, ha nem? – Bence tudni akarta.
- Ha a nincsen, jár az eszed, azt kapod, nem lesz soha semmid. Abból nem lehet adni sem. Sőt, ha elveszed a másét, mert neked nincs, azzal magadat rabolod meg. Elveszel, de nem adsz cserébe! Hosszú távon soha nem tesz boldoggá, ha csak elveszel. Mindig figyelni kell az egyensúlyra, a harmóniára.
- Ugyanúgy működik, mint a szeretetnél, a boldogságnál.
- Pontosan – Adventvarázsa egyre büszkébb volt Bencére. – Messzire jutottunk, sokat tanultunk. Használd ezt a tudást minden nap, minden adódó pillanatban!
Bence komoly, hallgatag bólogatása lett Adventvarázsa jutalma.
38. Pihenés
Bence körbejárta a szobákat, bekukkantott Anyáékhoz, aludtak. Óvatosan Nagyanyához, ő hasonlóképpen. Visszament szobájába és bebújt a meleg ágyikóba.
- Adventvarázsa! Adventvarázsa! Ébren vagy?
- Á…..uuu! Most már igen! Milyen korán keltél?
- Nincs már kora! Nagyon is reggel van. Csupán az történt, hogy mindenki alszik.
A függönyök behúzva. Mindenütt csend.
- Elfáradtak. Későn vagy inkább korán értek haza. Biztosan megtette a hatását a jókívánságod!
- Mert! – Bence sehogy sem értette, az összefüggést. Hogy jön a jókívánsághoz a nagy csend és alvás.
- Te szívedből kívántad, hogy érezzék jól magukat!
- Igen, így volt!
- Most láthatod, hogy meg is történt, hiszen nem kellett aggódniuk érted, elengedhették gondjaikat. A barátaikkal együtt valóban jól érezték magukat, egészen reggelig. Most szükségük van némi pihenésre, nem aludtak az éjszaka. Te mit éreztél a táncolás után?
- Zsibbadt voltam a zenétől, a barátaimmal töltött mókától, a tánctól.
- Látod, most ők is hozzád hasonlóan elfáradtak!
- Hagyjuk, hadd pihenjenek! – fészkelte be magát Bence a takaró alá.
Adventvarázsa elnyújtózott, mosolya hatalmasra sikerült.
39. Hó - csata
A táj fehérben, de napközben ragyogó napsütés csalogatott. Bence meleg ruhát öltött, néhány barátjával az udvaron hógolyózott.
Finom tea várta a hó - harcosokat.
- Hű ez nagyszerű volt! – lelkendezett Bence, még mindig, a hó - csatára gondolva.
- Brrrrr! A gondolattól is fázom, hogy te odakinn voltál.
- Ó ez semmi, egész nap is kibírtuk volna!
- Egyáltalán nem fáztál? – Adventvarázsa továbbra sem adta fel.
- Nem! Sőt a játék hevében még melegem is lett. Éppen ezért kellett most már abbahagynunk, mert kívülről átázott a ruhánk, belülről megizzadtunk.
- Mit építettetek?
- Hó- várat, hogy a palánkjai védjenek a hó – támadás ellen. Nagyon jó volt. A várat egy csapatban építettük, közös erővel. Megmérkőztünk, a vár volt a tét. Csapatot verbuváltunk, hogy kiszabott idő alatt minél több hógolyót gyúrjunk. Aztán indulhatott a hógolyó háború.
- Jól láttam, hogy a tieid a váron kívülre kényszerültek?
- Elvesztettem a játszmát, igen. Mi voltunk a támadók. A másik csapat védte a várat. Aztán fordult a kocka és megszereztük a várat, foglyokat is ejtettünk.
- Tulajdonképpen egy – egy, az állás.
- Valóban! Veszítettünk, de aztán jó taktikával nyertünk. Holnap mi védünk, ők lesznek a támadó csapat. Bármi megeshet!
- Nem is az a lényeg!
- Tudom, csak olyan jó érzés a győzelem!
- Bizony! Mámorító.
- Hát ezért igyekszünk!
- Szerintem az egész alapja, a megingathatatlan barátságotok. Ez a legfontosabb! Innentől nincs is igazi vesztes, csak pillanatnyi fent és lent.
40. Búcsú
Adventvarázsa fészkelődött. Annyira megszokta már, hogy Bencével töltheti az ideje egy részét. Mindig ez van! Mire megismerik, megkedvelik egymást, el kell búcsúzni!
- Holnap Nagyapád eljön a szekrénykéért.
Bence hallotta a mondatot, de a lényeg nem a szekrényke. Ezért nem zavartatta magát. Egy feladattal bajlódott, ami nehézséget okozott, de mindenképpen meg kell oldania!
- Jól van, visszaadjuk Nagyapának.
- Szeretném, ha mindenre emlékeznél, amit együtt tanultunk! Egész évben figyelnél, igyekeznél, szófogadó és kedves, kitartó és türelmes lennél!
- Miért mondod?
- Így kezdtem a beszélgetést. Holnap értem jön Nagyapa.
- A szekrénykéért.
- Amiben én is távozom, ezért igyekszem csendben búcsút venni, még ma. Holnap már vízkereszt napja. Eddig, és nem tovább szól az én feladatom, távoznom kell!
Bencét hirtelenjében nem érdekelte a nehezen megoldható feladat. Teljes figyelmét Adventvarázsának szentelte.
- Az nem lehet! Maradj! Szükségem van rád!
- Ssssss! Bence nyugodj meg! Kérlek! Mindent megtanultunk, most alkalmazd!
- Nyugodt vagyok – mély levegőt vett Bence, majd benntartotta és hosszan kifújta. – Nyugodt vagyok! – ismételte, most már nagyobb igazságtartalommal.
- Gondold végig az elmúlt heteket és rájössz a megoldásra! – kérte Adventvarázsa.
41. Vízkereszt ünnepe
Bence nagyon sokat várt. Hagyta gondolatait, hadd repkedjenek vissza az időben! Egészen Adventvarázsának a megismeréséig.
Nagyapa meséjét követően hatalmas várakozás költözött a szívébe, lelkébe. Aztán a valóság napról – napra egyre jobb, kedvesebb, szeretettelibb lett. Mára el sem tudja képzelni magát Adventvarázsa nélkül. Megszokta a társaságát, hogy mindenről beszélhetnek, mindig ott van, ha szeretné!
Adventvarázsa arra kéri, hasznosítsa a tanultakat! Mit is kell tennie? El kell köszönniük, ez jelenti a problémát. Úgy tanulták, a probléma helyett a megoldásra kell gondolni. Mi lehet a megoldás? Megvan! Adventvarázsa figyelmet, türelmet, engedelmességet kér tőle, egész évben! Nem lesz könnyű, de erős akarattal menni fog!
Adventvarázsa azt mondja, a múlttal és a fájó emlékekkel nem szabad azonosulni. Csak a szépre, jóra érdemes gondolni. Azt a jó energiát kell használni, ha rosszabb a kedvünk.
Mennyi móka, vidámság van mögöttük. Nagyokat kacagtak, sokat tanultak, tapasztaltak.
Ez jó! Erre érdemes figyelni és hasznosítani, most, hogy szomorú lett a szíve, a közelgő búcsú miatt.
Adventvarázsa türelemmel, csendben várakozott, míg Bence rendezte gondolatait. Hiszen sokkal tanulságosabb, ha magunk hozzuk meg a döntést. Mintha más mondja meg, mit tegyünk!
- Végiggondoltam!
- Mire jutottál?
- El kell, engedjelek! Jónak kell lennem, hogy büszke lehess rám! Boldognak, vidámnak kell lennem, hogy te is az lehess! Mert te mondtad, félelemben nem lehet élni. Én nem akarom, hogy félts és szomorú légy miattam.
- Nagyszerű gyerek vagy! Gyorsan tanulsz, és még jobban gondolkodsz!
Adventvarázsa megsimogatta Bencét. Bence egy puszit adott a picuri arcra.
- Szervusz!
- Minden jót, gyönyörű napokat! – bújt Adventvarázsa az egyik fiók mélyére.
CSONDOR KATA írónő
és a
.png)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése