1. Nincs labdád? Semmi gond! Gondolatfocizz, mint Tárkonyék! (Kollár Árpád: A Völgy, írta Tárkony, illusztrálta: Nagy Norbert)
Ha bármi mással úgy tesznek, mintha fociznának, és az nem jó, akkor bármi más nélkül biztos jobb lehet focizni, javasolta Csücsök. Így találták ki a gondolatfocit, amihez nem kell kertek alja, kapu, de még labda sem. Úgy játsszák, hogy bekészítenek egy nagy tál cseresznyét, és kifekszenek a napra. Aztán mindenki gondolatban focizik, és mondja, hogy éppen mit csinál. Tárkony például fantasztikusan cselezett, Lajos, a mindenes prímán szerelt, csak kicsit sokat gáncsolt gondolatban. Oregán pedig még így is folyton bebarmolta a labdát a Vörös kertjébe. Jó ez a gondolatfoci, csak sajnos nagyon unalmas.
2. Hozzatok létre színtársulatot! (Domonyi Rita: Tündérbodár,illusztrálta: Glaser Katalin)
Míg Devevér azon dolgozott az Ikrekkel, hogy damillal és erős szögekkel rögzítsék a képeket, addig Tündérbodár Maronkával a jelmezekről, Jalos bácsival pedig a díszletekről egyeztetett. Önkéntes színészekből nem volt hiány, az erdő lakói közül sokan ki akarták élni szereplési vágyukat. Tündérbodár csak most ébredt rá, mekkora fába vágták a fejszéjüket, és remélte, hogy az alkalmi színtársulat be tud majd mutatkozni a fesztivál- és nyárbúcsúztató napján.
3. Vadásszatok fényekre, mint Sündör! (Borbáth Péter: Sündör és Niru, Sündör nyomában, illusztrálta: Remsey Dávid)
Sündör egy percre sem vette le szemét a távolban emelkedő vashegyekről: már a derengés is egészen lázba hozta, az égbolt vörhenyes színe. Aztán amikor a hegyhajlatban áttört az első éles fénysugár és végigbotladozott a rézdombok hepehupáin, Sündör úgy nézett vissza, mintha az egészet ő találta volna ki. Mindent felírt a fényekről, és szigorúan magyarázta Nirunak, melyik fényt miként kell hívni, mit kell megvizsgálni rajta. Ilyeneket írt fel magának:
Reggelfény – Mindent beterít, mint egy hatalmas lepedő. – Kérdés: hogy lehet összehajtogatni? –
Feladat: megkeresni az összehajtogatott reggelfényt, amikor éjszaka van
Csigafény – Nyálkafény, összemázgálja a vasat. – Kérdés: a csigában benne is ott van? – Feladat: szétszedni egy csigát, megnézni, hogy honnan jön ki belőle a nyálkafény.
Sparherdfény – Az olyan fény, ami a sparherdből mászik elő. – Kérdés: miért nem szabad
bemászni oda? – Feladat: Nirut beküldeni, hogy megnézze a sparherdfényt közelebbről.
Időt csinálni!
De hogyan? Fogalma sincs. Próbál gondolkodni az időről, de a feje tele van gyapjúval. Vagy vattával.
Mindenesetre nem nyálkás agyvelővel, amivel egy olyan megfoghatatlan dologról tudna gondolkodni, mint az idő. Inkább listát ír, hogy beinduljon az agyműködése. Ezt anya szokta mondani, és ez általában segít is.
De hogyan? Fogalma sincs. Próbál gondolkodni az időről, de a feje tele van gyapjúval. Vagy vattával.
Mindenesetre nem nyálkás agyvelővel, amivel egy olyan megfoghatatlan dologról tudna gondolkodni, mint az idő. Inkább listát ír, hogy beinduljon az agyműködése. Ezt anya szokta mondani, és ez általában segít is.
5. Felhőbámulás – Fedezzétek fel a felhőkben megbújó alakzatokat!(Domonyi Rita: Tündérbodár, illusztrálta: Glaser Katalin)
Tündérbodár és Devevér a domboldalon feküdt, a diófa mellett. Nem beszélgettek, az eget bámulták és a lombok susogását hallgatták. Madarak és bogarak repkedtek felettük, a felhők pedig egyértelmű bárány alakzatban vonultak az égen. Így időzött a két barát a nyári domboldalon, szótlanul, mégis mindent megbeszélve.
6. Tervezz magadnak új barátot! (Evelien De Vlieger: Az új barát,illusztrálta: Wendy Panders)
Ez jól hangzik! És miről készítesz dossziét? Várj csak, hadd találjam ki! Veszélyes tengeri szörnyekről? Halálosan mérgező ásványokról? A bolygók állásáról? Veszélyeztetett csillagképekről? — Az új barátomról.
Apa elgondolkodik, majd gombostűkkel a szájában így szól:
— Folonganak fajd, hogy a farátaid leheffenek, ha ilyen nadfágod lef. — Aztán ripsz-ropsz összevarrja a nadrágot.
Nem a ruha teszi az embert, mondja a közmondás. De lehet, hogy a barátot igen? Legjobb lesz rögtön munkához látni. A ruha fontos! Életbevágó! Megfelelő ruha nélkül nem készülhet el a barátja. Egy darabka szabásmintapapírra rajzolni kezd.
— Folonganak fajd, hogy a farátaid leheffenek, ha ilyen nadfágod lef. — Aztán ripsz-ropsz összevarrja a nadrágot.
Nem a ruha teszi az embert, mondja a közmondás. De lehet, hogy a barátot igen? Legjobb lesz rögtön munkához látni. A ruha fontos! Életbevágó! Megfelelő ruha nélkül nem készülhet el a barátja. Egy darabka szabásmintapapírra rajzolni kezd.
– cápabőr alsóruha, hogy gyors legyen
– fülmelegítő, belevarrt adóvevővel (a párja Félixnél lesz)
– pulóver angóraszőrből, ami a legpuhább nyúlszőr (bocs, Ugri)
– katonai terepnadrág ezeregy zsebbel, ezeregy létfontosságú holmi számára
– felfújható kapucni, fejpárnaként és ejtőernyőként is használható
– kilencszer a derékra tekert öv, kötélként menekülésre is alkalmas stb.
7. Pitypangfújó verseny – akinek sikerül a legtöbb bóbitát lefújnia a pitypangról, az nyer. (Domonyi Rita: Tündérbodár, illusztrálta: Glaser Katalin)
Az első fújásokból hamar kiderült, hogy a két kisgyerek amatőr pitypangfújó, de a szakértő szemek láttak bennük tehetséget. Éppen ezért egy intenzív felzárkóztató programot dolgoztak ki nekik.
Tündérbodár, kezében egy gömbfejű virággal, lehunyta a szemét, koncentrált. A többiek néma csendben figyeltek. Kis idő múlva felnézett, szája elé emelte a pitypangot, majd alig láthatóan fújt egyet. Kisvártatva egy bibe elhagyta társait, és ellibegett a tátott szájú kisgyerekek előtt. Újra fújt, most kettő bibe ringatózott tova a légben, egymásba kapaszkodva.
8. Kártyázzatok, mint Lédike! (Elekes Dóra: Dettikéről és más istenekről, illusztrálta: Treszner Barbara)
Meglepő látvány tárult elém. A nagyszobában minden a feje tetején állt: a földön összemorzsázott tányérok, újságok, könyvek, zoknik és cukorkás zacskók hevertek, az ablakpárkányon félig összegyűrt üdítős dobozok sorakoztak. Az öregistenek eltűntek, és a helyükön ott ült a Nettike mamája halálfejes-szívecskés köntösben, meg egy széles vállú, nagy bajuszú istenférfi, akit, mint utóbb kiderült, Bélukának hívtak. Mindketten kártyalapokat tartottak a kezükben, és erősen töprengtek – pláne a Béluka.
– Kilencvenkilenc körimöri! – rikkantotta elégedetten a Lédike.
– Mínusz nyolcvanhét treffentyű – felelte letaglózottan a Béluka.
– A helyedben én passzolnék – mondta kihívóan a Lédike, és a válla mögé dobta nagy, piros haját.
– Ki van csukva – mondta a Béluka. – Férfi volnék,vagy mi a bánat!
– Hát akkor ide sütizz, bubikám, mert most tarolok– mondta a Lédike, és diadalmasan felcsapott egyet a kezében lévő kártyalapok közül. Egy istennő volt rajta,halálfejes-szívecskés köntösben.
– A Szív Királynő! – kapott a szívéhez a Béluka. – Kezit csókolom.
9. Lenka tippje – rajzolj az aszfaltra! (Szegedi Katalin: Lenka,illusztrálta: Szegedi Katalin)
– Biztosan ő sem akar majd játszani velem- gondolta. Bánatosan zsebre dugta a kezét, de azon nyomban fel is derült az arca, mert a zsebében megtalálta az ugróiskola mellett hagyott krétákat.
Nyomban hozzá is fogott a rajzoláshoz, egyre több színes és fehér rajz népesítette be a fekete aszfaltot. Lenka annyira belemerült a munkába, hogy észre sem vette, amikor a rolleres kisfiú megállt a háta mögött. A fiú jó darabig csak csöndben szemlélte az alakuló rajzokat.
-Fú, de ügyes vagy! Hogy hívnak?
-Lenka vagyok. És te?
10. Alapítsatok zenekart és zenéljetek, mint Gúfó! (Lanczkor Gábor: Gúfó és a gombák, illusztrálta: Takács Mari)
Maga mellé állította a megszeppent Gúfót, gyors egymásutánban négyszer összeütötte a dobverőit, és a zenekar belevágott az első számba. Béla feszes, táncos tempót diktált, Lajos, a denevér (aki amúgy Béla unokatestvére volt) és Kese, a keresztespók hozták az alapot, amire Pong, a béka meghökkentően merész futamokat csalt ki a trombitavirágjából. Gúfó meg csak úgy rázogatta a csörgőt. A gombák táncolni kezdtek.
Jó szórakozást kívánunk! 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése