Bosnyák Viktória: A szülőknek és a pedagógusoknak meg kell ismerniük a mai gyerekek világát

Júniusban jelent meg a Kolibri Kiadónál Bosnyák Viktória legújabb gyerekkötete, mely az Elképesztő!címet kapta. A könyv főszereplői Laci, Dóri és Sári, akik a történet szerint rejtélyes meghívót kapnak egy ismeretlen iskola gólyatáborába. Bosnyák Viktória számos gyerek- és ifjúsági könyvet írt már, melyekkel egyszerre próbálja szórakoztatni és tanítani a fiatal korosztályt. A szerzővel beszélgettünk legújabb kötetéről, a jó gyerekkönyv titkáról, valamint arról, tervez-e felnőtteknek szóló könyvet írni. Interjú.

– Az Elképesztő kötet főszereplői Laci, Dóri és Sári, akiket a Tündérboszorkány trilógiájából már ismerhetnek az olvasók. A három gyerek teljesen fiktív személyiség, vagy mintázta őket valakikről?

Mindhárman fontos szereplők már a Tündérboszorkány trilógiában is, melynek első kötetét lányaim, Sári és Dóri 10. születésnapjára, ajándékba írtam. Laci pedig általános iskolai osztálytársuk volt.

– A könyvben megjelenik az okostelefonoktól és közösségi oldalaktól való függőség, mint a fiataloknál is megfigyelhető társadalmi jelenség. Mennyivel nehezebb manapság könyvekkel lekötni a gyerekek figyelmét, mint például 10 évvel ezelőtt?

Pedagógusoktól tudom, hogy az utóbbi néhány évben sokkal nehezebb a dolguk, de azt nem tudom, hogy ez pontosan minek a lecsapódása. Más világ a mai, mint az ezredfordulós, és persze nagyon más, mint az én gyerekkoromban volt. Nem nosztalgiázom, nem állítom, hogy az volt minden gyerekkorok legjobbika, de nekünk sok szempontból könnyebb volt kicsiként, ahogy az akkori felnőtteknek is könnyebb volt a rendszer által meghatározott keretek között. Persze ez csak a látszat. A pedagógusoknak, a szülőknek és persze az írónak is szem előtt kell tartania, hogy ma mire van szükség, különben esélye sincs.

– Az Elképesztő! egyik fontos helyszíne a Gellért-hegy. Mondhatjuk, hogy megihlette a helyszín?

Budapest I. kerületében nőttem fel, az ovitól a gimnáziumig minden fontos dolog a Gellért-hegy, a Tabán, és a budai Vár környékén történt velem, és most sem lakom innen nagyon távol, ezért nem tudok, de nem is akarok túlságosan leszakadni ettől a környéktől könyveimben sem. Falusi pedagógusok javasolták már, hogy írjak vidéken játszódó történetet. Erre természetesen szükség is van, de tőlem valószínűleg hamis lenne, hiszen csak látogatóként éltem át, hogy milyen ott az élet. Az Analfa visszatér című regényem ugyan falun játszódik, de ez a falu a balatonparti Szigliget, amit nyaralások alkalmával ismerhettem meg közelebbről. A Gellért-hegy és a Vár nem először terepe egy művemnek, és valószínűleg nem is utoljára. Itt otthon érzem magam.

– A könyvet Bernát Barbara rajzai színesítik. Hogyan jött a lehetőség, hogy az egyre ismertebb magyar grafikus művei is bekerüljenek a kötetbe? 
Örülök, hogy Bernát Barbara karrierje szépen beindult, nagyon is megérdemelten. A Kolibri Kiadó segítségével hosszas keresés után találtam rá úgy másfél éve, még mielőtt lediplomázott volna. Számomra mindig kiemelten fontos a borító, és az illusztráció, ezért a kiadóim el is fogadják, megengedik, hogy belebeszéljek az ezzel kapcsolatos döntésekbe is. Barbival az első perctől kezdve megtaláltuk a hangot, nem csak személyesen, de ami sokkal fontosabb, a szöveg és a rajz harmóniája által. Maximálisan elégedett vagyok a képregényekkel, és az általa reprodukált híres festményekkel. Munkájában az volt az egyik különlegesség, hogy egy tizenöt éves vagány fiú stílusában kellett visszaadnia magyar és külföldi remekműveket, ami fantasztikusan sikerült.