Remélem örülsz, hogy egyszerre négy Adventvarázsa - történetettel ismerkedhetsz meg most, s nem kell éjszakákat várni a folytatásra:-)
Így könnyebben kiválaszthatod, hogy melyik történethez készítesz illusztrációt!
Olvassuk tehát Bence és Adventvarázsa további négy meséjét...
8. Segíts!
Ezen az estén játéktáblát, dobókockát találtak a fiókban. Bence egy aprócska szürke figurát csippentett ujjai közé.
- Egy kisegér.
- Ez egy műmacska – toldotta meg Adventvarázsa, tenyerébe tekintve a cicabábra. – Mihez kezdjünk velük?
- Van egy útvesztőnk, két figuránk és egy dobókockánk – sorolta a nap ajándékait Bence.
- A mai nap lényege a segítőszándék – törte kobakját Adventvarázs.
- Kísérjük ki a kisegeret az útvesztőből, hogy a cica, ki feni rá a fogát, el ne kaphassa.
Adventvarázsnak is nagyon megtetszett a szerepjáték.
Adventvarázs és Bence jól szórakoztak, míg cica illetve egérszerepbe bújva, kergetőztek a labirintus folyosóin. Jó móka volt, bármelyikük is lett a képzeletbeli cica és bármit is tett, soha, még csak közelébe sem férkőzhetett a kis szürke egérnek, mert őt mindig kijuttatták a labirintusból.
9. A Kívánságkő
Az ötödik fiók a sorban, apró színes követ rejtett. Érdekessége volt a színváltás, ahogy fény érte, a szivárványszíneit szórta környezetére.
- Csodaszép! – forgatta Bence a lámpa fényénél. A kövecske ragyogva verte vissza a fényt, megsokszorozva azt. A színes fényrajzok a falra festettek csillagokat, hullámokat, pöttyöket, képzeletbeli hegyeket, völgyeket.
- Szép, igen, de van valami, amiért fontosabb számodra.
- Mi lehetne fontosabb, ettől a csodás csillogástól?
- Ami belül van, és egy átlagos pillantás alatt láthatatlan.
- Mit rejtegetsz előlem? – forgatta Bence minden oldalról az egyre vakítóbb szépségű követ.
- Ma a szépségfiókot választottad.
Bence megsimogatta, körbejáratta ujjait a valóban hibátlan kristályon. Füléhez emelte, hosszasan hallgatózott – Kívánságkő – szólalt meg végül. – Azt súgja, azt mondja.
- Igen. Minden ragyogásán túl, csak meg kell érintened!
- Azt mondod! Teljesíti a kérésem?
- Igen! Éppen ezt mondom. Szükség esetén magad is tapasztalni fogod!
10. A kívánság
A következő fiókban talált papírszeleten, hasonlóan az első estéhez, egy versikét olvasott Bence.
Tudni kell kérni.
Semmiből élni.
Mindig adni,
semmit sem félni.
Hatalmas csend.
- Érted, ugye? – kérdezte Adventvarázsa.
- Talán, de semmiből élni!
- Mindig tiszta lappal, ítélet, bírálat, legfőképpen félelem nélkül, hogy a szeretteink maguk dönthessenek. Nem szabad senkit sem befolyásolni, hadd járják a saját útjukat. Segíteni, támogatni egy gazdag, félelemmentes életet.
- Ma az egyik lány az osztályunkból elesett, de úgy ám, hogy a szemüvege is eltört. Kinevették.
Segítettem neki felállni és leporolni a ruháját, felszedni a szemüveg darabjait. Köszönte, aztán egész nap egyedül maradt, távol mindenkitől.
- Bízzál benne, hogy holnapra enyhül a nevetés súlya. A kislány is rájön, hogy nem kell félénken elrejtőznie, mert semmi oka rá. Egy kis idő, amire most szüksége van. Mindig meg kell adni, mindenkinek, éppen azt, amire szüksége van. Együttes erővel kívánjátok, hogy lássa be, a többiek csupán a jelenet mókásságán nevettek, nem a kislány balesetén. Ha így tesztek, hamarosan, veletek együtt nevet a történteken.
11. Mese
A következő napokra jutott könyv, mese, vers. Adventvarázsa úgy mesélt, hogy Bence egy hang nélkül figyelt. Mégis egy mese ragadta meg Bence figyelmét, ezt estéről – estére újrahallgatta volna.
- Hosszú fárasztó út állt a szülők mögött. Végre a fejük felett tető volt és viszonylag meleg is, az állatok leheletétől.
Nem is várt tovább a kis Jézus, elérkezettnek látta az időt, hogy megszülessen!
Édesanyja betakarta üres jászolba helyezte. Csendes nyugalomban pihent a kis család.
Odakünn a legelőkön, a pásztorok hírt kaptak, az újszülött kisdedről.
Három bölcs a fényes csillag nyomán elindult a kisdedhez.
Odabenn az istállóban a pihenő család mellett, neszeztek az állatok.
- Bizony nagy szerencse, hogy velük voltam, én hoztam a hátamon az anyukájával együtt – bizonygatta a szamár.
- Mi melegítjük a leheletünkkel – mondták a tehenek.
- Nagy szerencse az üres jászol, így kényelmes fekhelye van a kisdednek – toldotta meg az egyik borjú.
- Mi meleg gyapjút adunk, hogy ne fázzon – mondták a bárányok kórusban.
Az öszvér nagyon helyeselt.
Ekkor halkan, búgva szólaltak meg a vadgalambok – a mi turbékolásunk ringatja álomba.
- Cincogó hangjuk alig hallatszott, de jelenlétükkel mindenki tisztában volt – teljesen mindegy mit mondtok, nélkülünk ide sem találtak volna – mondta a szénában neszező egércsalád.
A pásztorok ajándékot hoztak magukkal: tejet, sajtot, vajat, gyapjút. Elbűvölve ezzel a szülőket.
Az égen a csillag, a puszta istállóhoz vezette a három keleti bölcset. Ők tömjént, mirhát, aranyat helyeztek a kisded fekhelyéhez.
Örvendett a világ, békében pihent a család, az állatok is elcsendesedtek.
Azóta ezt az éjszakát ünnepli az egész világ, békében, fénnyel, boldogan.
Kívánunk szép adventi napokat, a rajzpályázathoz sok sikert!
.png)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése