2011. december 19., hétfő

Cimbora-karácsony és Adventvarázsa 19-20-21.

Kedves Látogatónk!


Pénteken délután izgatottan vártuk a cimborákat, hogy az év utolsó találkozásán megidézzük karácsony ünnepét. Lassacskán megérkeztek  a gyerekek, megjött Edit néni is, aki gitár és furulya-kísérettel csodaszép karácsonyi hangulatot varázsolt gyermekkönyvtárunkba. Sokat énekelt és kevéssé ismert dalokat hallhattunk, énekeltünk együtt. A közös éneklés után kézműveskedés kezdődött, Marcsi néni segítségével készültek a szebbnél szebb ajtódíszek. Ebbe a programba bekapcsolódtak könyvtárunk munkatársai, és éppen akkor gyermekkönyvtárunkat látogató olvasók, szülők is. A Cimbora-karácsony ajándékozással zárult, édesség és karácsonyi könyvajánló jutott minden résztvevőnek.
A Cimbora-karácsonyról készült fotók honlapunk Galériájában tekinthetők meg.
Edit néni Zsófival énekel

Készül az ajtódísz Marcsi nénivel

Nézzük, hogyan folytatódik Adventvarázsa meséje, az alábbiakban Csondor Kata írónő újabb három története következik Advent 19. 20. és 21. napjára. Már csak néhány nap van karácsonyig...


19. Édes – mézes, mázas - kedves

- Mézespuszi?
- Az meg micsoda?
- Jól mondod! Csoda! Édes, mézes, mázas, illatos – Sorolta Bence, de úgy ám, mintha könyvből olvasta volna. Adventvarázsának nyújtotta az egyik kalács csodát.
- Kóstold meg!
Adventvarázsa elvette aprócska kezével, azaz elvette volna, mert a mézescsóknak fele sem fért a markába.
- Várj! Segítek! – Bence négyfelé törte a mézes puszedlit, most már Adventvarázsa is elbírta a falatnyi mézes szeretetkatonát.
Mindketten hatalmas élvezettel kóstolgatták falatról – falatra a csemegét. Bence megosztotta a diót is, Adventvarázsával.
- Hű ez a puszi, vagy micsoda, nagyon finom! Meg tudnám szokni, hamarjában!
Bence a fiókba nyúlt. Még tele volt a marka süteménnyel – Látod, jut bőven mindkettőnknek, nem kell lemondanunk az élvezetről!
Adventvarázsának fejtörést okozott a mézes puszedli. Ezt Bencével is megosztotta.

20. Egyetlen cupp

- Mit értesz puszi alatt?
Bence meglepődött. Puszi, puszi! Hát persze, nagymama meséje jutott az eszébe. Hogy is nem tudta egyből! Nagymamájától többször is hallotta már a történetet.
- Úgy mesélem, ahogy nekem mesélték! Várd ki a mese végét! – Mondta jobb mutatóujját, Adventvarázsára emelve Bence. – Régen a búcsúkban árulták a mézeskalácsszíveket. Nagymamám ott kapta Nagyapától az ő mézeskalácsszívét. Gyönyörű volt, piros mázas, fehér betűs, tükörrel a közepén. Nagyapa azt mondta Nagyanyának – azt szeretem, akit a tükörben látsz! Nagyanya saját magát látta a tükörben, annyira megörült az őszinte beszédnek, hogy megpuszilta Nagyapámat. Így ni! – Adott egy puszit, a picurka arcra Bence – Adventvarázsa elpirult a váratlan kedvességtől.
- Mi volt ez?
- Puszi. Ez a puszi. Te kérdezted!
- Puszi, ez csupán egy cupp volt az arcomon.
- Így is mondhatjuk! Vagy a nevén: puszinak.
- Ezt nem tudom megenni. Bár ….., valljuk be, ez is finom volt, csak máshogy!
- Finom! Igen! Tudom, én is nagyon finom puszikat kapok anyutól, aputól, nagyiéktól, de a mesémet ne feledjem! A mézeskalácsszíveket hamarosan felváltották az apró sütemények, amik ugyanolyan finomak, édesek, illatozók, csak egyszerűbb őket megenni és hazavinni. A neve pedig, mézes puszedli lett, röviden mézes puszi.

21. Csinosítsunk!

Bence sajátkészítésű díszeken dolgozott. Szobájában papírcsillagok, havat idéző hófehér labdacsok lógtak a mennyezetről. Aztán valami eszébe jutott. - Mondd csak, miért is díszítjük ki a szobánkat?
Adventvarázsa számtalanszor válaszolt már erre a kérdésre. Most is azonnal mondta – Tudod, mindig fontos a környezetünk, de ha ünnep közeleg, mint a karácsony, akkor nem elég kitakarítani, elpakolni. Ki is kell csinosítani, hogy mindenki lássa, mi már nagyon készülünk, várjuk a karácsonyt.
- Ezért van koszorú a bejárati ajtónkon?
- Igen! Szüleid jelzik a látogatóitoknak, hogy ünnepre készül ugyan a család, de szívesen, örömmel látja a vendéget is!
- Láttam ám! Hazafele jövet, a kertek, ablakok, házak fényeit. Mindenütt nagyon várják a karácsonyt
- Így igaz!
- Mindenkinél karácsony lesz – Bencét egy gondolat nyomasztotta – Mondd csak! Téged ismernek? – Tudnia kellett! Mindeddig senkinek sem beszélt róla. Igaz másoktól sem hallott hasonló történetet.



Kívánunk szép adventi napokat, a rajzpályázathoz sok sikert!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Föld napja Könyvajánló