2011. december 12., hétfő

Adventvarázsa a 12. napon

Kedves Látogatónk!


Kérjük, látogasss el személyesen is gyermekkönyvtárunkba, ahol Lépcsőház-galériánkban nyomtatott formában is olvashatod Bence és Adventvarázsa történetét!

Íme Csondor Kata írónő 12.  Adventvarázsa-meséje:

12. Múlt

Családi fotók, történetek. Bence és Adventvarázsa nagyon jól szórakoztak. Mostanra Bence ismerte már ük és szépapját, és az ő családtagjaikat is. Adventvarázsa történeteket elevenített fel, melyek az ősöket idézték.
- Volt egyszer, nagyon régen, talán még attól is régebben. Szépapád gyermekként néha elkövetett egy – egy csínyt. Egy nap, amikor iskolából hazafelé, persze gyalog, nem volt ám semmiféle kerekes eszközük. Vagy ha mégis, egy saroglya, egy kerékkel, semmi egyéb. Szavamat ne feledjem, szóval elkószált egy cseppet. Nagyon szerette a környéket, főleg a vízpartot. Néha egy pillangót figyelt, ahogy virágról – virágra száll. Máskor a víz felett repdeső szitakötők vonzották. Mit lehet tenni, ha olyan szép, színesek! Most mégsem érdekelte egyik sem. Egyenesen a vízen ringatózó, nád takarta fészekhez ment. Lehasalt, a nádat óvatosan szétnyitotta. Libamama megemelte fejét, látva az ismerős fiúcskát, nem zavartatta magát. Fejét visszadugta tollpelyhei közé, türelmesen várakozott.
Szépapád hasonlóan cselekedett, de a kis jövevények csak nem akartak megérkezni. Libamama, idő teltével, megjáratta elgémberedett lábait. Hátranézett, mint aki úgy gondolja,
- Vigyázz egy kicsit a tojásokra! – míg odaleszek. Szépapád le sem vette szemét a nyolc foltos tojásról. Igen ám! A kicsi libák éppen úgy döntöttek, megnézik maguknak a világot, szűkös volt odabent. Kopogtattak, dörömböltek. A tojások sorra nyíltak. Mindegyikből egy csapzott kisliba kászálódott ki. Szépapád ámult – bámult. Semmi! Hamarosan a kicsik megszáradtak a napon és sipítva kiáltottak szépapádnak – Mama! Mama! Mama! Egyetlen tojás árván, mozdulatlan feküdt a totyogó apróságok közt. Szépapád óvatosan kézbe vette, sosem látott, nem hogy fogott volna kislibával töltött tojást. Először csendesen, aztán bátrabban megkopogtatta. Hallj csodát! A jelek ugyan halkan, de odabentről megismétlődtek. Szépapád körmével léket ütött a tojáson és bekukucskált. Egy kicsi liba segélykiáltással fuldoklott odabenn. Néha annyi ereje maradt, hogy csőrével a tojáshéjat megkoccintotta. Időközben libamama a hét kislibával úszóleckét vett. Szépapád lebontotta a héj jórészét, a kisliba megemelte fejét, de nagyon legyengült. Szépapád kivette a tojásból és a tenyerében szárítgattatta, a napsütéssel.
- A kisliba végül életben maradt? – kíváncsiskodott Bence.
- Igen! Köszönte is libamama, szépapádnak a mentőakciót.


Kívánunk szép adventi napokat, a rajzpályázathoz sok sikert!



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Föld napja Könyvajánló